Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
Urunk földi küldetése első helyen »Izráel háza elveszett juhai«-hoz szólt (Mt 15,24). A nemzetbeliek »ebek« voltak - lásd a kanaánita asszony történetét. Örülhettek, ha Izráel megterített asztaláról aláhulló morzsákból részesülhettek. A földről távozó feltámadott Úr megbízása sem lépi át ezeket a korlátokat: »És tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig« (Csel 1,8). A föld itt az országot, Izráel földjét jelenti. A Szent Szellem kitöltetése után sem következett be Izráel nemzeti megtérése, az eldugult források nem nyíltak meg a nemzetek felé. Ekkor Isten közbelépett és Pétert egy látomás útján a prozelita Kornéliusz házába küldi (Csel 10). Ez a tette a többi hivó zsidó nemtetszését és haragját váltotta ki. Pált Isten a nemzetek apostolának hívja el. Első missziós útján az országon (Izráel földjén) kívül, az első nemzetbeli, aki magához hívatta őket, hogy az evangéliumról halljon, Szergiusz Paulusz volt. Barjézus, a zsidó »szembeszállt velük és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől« (Csel 13,8). Lisztrában a zsidók megkövezik, Béreából pedig a tesszalonikai zsidók üldözik el (Csel 17,13). Jeruzsálemben meg akarják ölni, mert a nemzetekhez ment (23,12-15). A Cselekedetek könyvének megírása közben azonban már változás állt be a zsidó és a nem zsidó nemzetek viszonyában. Erről a Római levél 9-11. fejezetei szólnak bővebben. Csak egy képet ragadjunk ki: »Te (a nemzetbeli vagy pogány) pedig vadolajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének zsírjából részesültél . . .« (11,17). Az Ef 2,12-ben Pál erre az időre már így emlékezik vissza: »Az ígéret szövetségein kívül álló idegenek.« A görög kszenosz szó, amit az új prot. fordítás »kívül álló idegennek«, Károli »távolvalónak« fordít, vendéget is jelent. Tehát így is helyes a visszaadás: »Az ígéret szövetségeinek vendégei.« így a lenézett ebekből Izráel asztalának vendégei lettek, de még ekkor is ezzel a megszorítással, hogy »zsidónak először«. M. S. Szellem és lélek Mind a Szentírás eredeti szövegeiben - a héberben és a görögben -, mind általában a különböző idegen fordításokban két különböző szó van arra, amit a legelterjedtebb magyar bibliafordítások »lélekkel« jelölnek. E két szó a héberben: ruach és nefes; a görögben: pneuma és psziché; a latinban: spiritus és anima; a németben: Geist és Seele. A teljesen megfelelő két magyar szó a magyar nyelvben is megvan, s így égető szükség, hogy e két különböző szó mögött levő nagy fogalmi különbség a magyar fordításokban is kifejezésre jusson. A föntebb felsorolt szavak közül ruach, pneuma, spiritus, Geist a »szél, szellő« fogalmához kapcsolódnak, míg a nefes, psziché, anima a légzés fogalmával állíthatók párhuzamba, mivel a belső, láthatatlan, elvont dolgok rendszerint a hasonló külső, látható tárgyakról vagy jelenségekről kapják nevüket. A fentebb említett szócsoportoknak tehát, a szavak származását tekintve, teljesen megfelel a magyar »szél«-ből származó szellem, és lélegzéssel rokon lélek. »Az Isten Szellem (pneuma), és akik imádják Ót, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk« (Jn 4,24), olvassuk Jézus Krisztus szavait helyes fordításban. 53
