Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
gyeimet kínál. Nem azt nyújtja neked, amit megérdemelnél, hanem kegyelmet. Vagyis: megbocsátja bűneidet, megtisztítja lelkiismeretedet, elveszi rólad a bűn terhét, felszabadít a bűn megkötöző ereje alól. Új, szabad boldog ember lehetsz Jézus Krisztus váltsághalála által. Kegyelemből van üdvösségünk, hit által, és ez nem tőlünk van, Isten ajándéka ez. És éppen azért, mert Isten ajándéka ez és nem a magunk teljesítménye, ezért nem lehet semmi kifogásod vagy mentséged. Mert Isten nem személy válogató, hanem mind kedves óelőtte, aki Őt féli és igazságot cselekszik. Nem személyválogató az Isten! Az üdvösség nem ismer társadalmi vagy faji különbséget. Mindenütt, ahol Isten üdvösséges tervét tisztán hirdetik, megtörténik a csoda: szegény és gazdag, színes bőrű, művelt és tanulatlan, fiatal és öreg, férfi és nő, vallásos és pogány, bárki - mindenki - a Jézus Krisztusban való hit által újjászülethet, hit által Isten gyermeke lehet. És ez a hit nem úgy támad a szívben, hogy valaki elkezd erőlködni, hogy: én akarok hinni, szeretnék hinni, hanem Isten támasztja szívünkben ezt a hitet. Az Ige hirdetése vagy olvasása nyomán a Szentlélek ott munkálkodik a szívünkben, és egyszerűen hiszünk, hinni tudunk. Mintha a hályog lehullt volna a szemünkről, egyszerre látjuk, bizonyossággal tudjuk, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, hogy Ót Isten a mi megmentésünkre küldte el. Egyszerre megértjük, hogy nem a cselekedeteink számítanak, hiszen azok mind bűnnel fertőzött cselekedetek. Azokat Isten semmiképpen el nem fogadhatja tőlünk. Legjobbnak tartott cselekedeteinket is valami önző szándék hatja át, tisztátalan cselekedetek ezek. És mert Isten, aki szent, mindentudó és igazságos, nem fogadhatja el még az áldozatainkat sem, s mert bennünk semmi alapot nem talál, amire felépíthetné az üdvösségünket, ezért gondoskodott megváltásunkról és ő maga végzett el mindent. Nem cselekede-Túrmezei Erzsébet Ahol ránk Jézus vár Valami mindig vár. Hol munka, lárma, hajsza, hol a mindennapok küzdelme, harca, hol keservek és kísértések, próbák, bukások, szenvedések, hol csend,csend,csend . . . Kívül? Vagy bent? Valami mindig vár. S Valaki mindig vár. Mert Jézus mindig, mindenütt ott van. Ott a zajban, a mindennapokban, küzdelmekben és feladatokban, ott szenvedésben és kísértésben, hogy felemeljen, őrizzen, védjen, hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon, átvigyen tűzön és akadályon, új erőt adjon új kegyelemben. Mindenütt mindig vár, de százszorosán vár ránk - a csendben! (Az »Emberré lettél...« c. kötetből) tekből, és ezért senki nem dicsekedhet. Más szóval: meg kell alázkodjak, el kell ismerjem, hogy magam hiába kezdenék hozzá az üdvösségem felépítéséhez, kudarcot kellene vallanom. Nem cselekedetekből, hanem kegyelemből - el kell fogadjuk, nincs érdemünk rá. Csendesedjünk el és köszönjük meg neki azt, amit 0 cselekedett értünk. »Úr Jézus, légy áldott azért, amit értünk cselekedtél! Köszönjük, hogy teljesen elvégeztél mindent. Nem kell és nem lehet hozzátenni ahhoz, amit te cselekedtél. Én is megnyugszom és szívemben boldogan vallom: kegyelemből, hit által és nem cselekedetekből, megváltottál engem is. Imádat és magasztalás ezért neked örökkön örökké. Ámen.« Ungár Aladár t 36
