Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám
Az üdvösség útjának titka »Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék« (Ef 2,8-9). Ismét a Szentírás egy nagy igazsága tündököl felénk a fenti Igében. Tulajdonképpen az üdvösség útjának titka ez. Sok ember vágyakozik Isten után. A legtöbben - bibliai világosságuk fokának megfelelően - őszintén vágyakoznak utána és mindent elkövetnek, hogy őt megtalálják s neki tetszésére legyenek. De nagyon sokszor, éppen mert helyes ismeretük nincs, egy egész életen keresztül fáradoznak hiába. Nem találnak békességre, nincs bizonyosságuk és mindig csak keresnek, reménykednek, szeretnének, de nem jutnak el Istenhez. Miért? Talán Isten elrejti magát előlük? Vagy olyan érthetetlen, amit Ó akar? Vagy nem lehet eleget tenni annak? Állítólag több mint kétezer vallás van a világon és mindegyik azt állítja magáról, hogy az övé az igazi. De tulajdonképpen csak két vallás van a világon. A kettő élesen megkülönböztethető egymástól. Az egyik valami ilyet hirdet: Ezt tedd! Amazt ne tedd! - és akkor üdvözülsz. A másik vallás - az igazi - azt hirdeti: ELVÉGEZTETETT! És alapvetően ebben van minden különbség a sok-sok vallás között. A mi természetünknek inkább megfelel az, ha rászolgálhatunk valamire. Ha kiérdemiek valamit, jóleső érzés tölt el. A legtöbb ember, ha ajándékot kap, elkötelezve érzi magát és töri a fejét, hogyan viszonozhatná azt. Az ember - nagy általánosságban - nem szeret adós maradni. Ha valakivel szemben elkötelezve érezzük magunkat, az nyomasztó érzés. Ezért van olyan nagy vonzóereje mindazoknak a vallásoknak, amelyek lehetőséget nyújtanak az embernek, hogy tegyen valamit az üdvösség elnyerésére. Ha messze földre zarándokolhat, ha vezekelhet, ha jó cselekedetekkel törleszthet, ha imádsággal, böjttel rászolgálhat valamire - akkor ezt örömmel teszi. Örül, hogy egyáltalán tehet valamit. És itt van a nagy különbség. Az evangélium, az Isten örömüzenete a bűnös ember számára arról beszél, hogy az ember bűnös és nem tud semmi olyat nyújtani Istennek, ami őt kedvessé tenné a szent és igazságos Isten szemében. De ez nem jelent teljes reménytelenséget. Az Ige világosan hirdeti, hogy nem az embernek kell üdvössége érdekében valamit is tennie! Isten maga gondoskodott arról, amit ember soha létrehozni nem tudott volna. Ó vetette meg az üdvösség alapját. Ő hozta meg az áldozatot. Ó tett meg mindent, az üdvösség útját Ő egyengette el. Azért örömüzenet az evangélium, mert azt az örvendetes hírt hozza, hogy: minden kész, jöjj, fogadd el, vedd birtokba, engedd megajándékozni magadat, és minden a tiéd, ingyen, kegyelemből, ajándékképpen! És bár az ember azt gondolná, hogy ennél dicsőbb, örvendetesebb hír nem létezhet, ezt az ingyen ajánlatot két kézzel kell megragadni, és íme, mily egyszerű minden, örök életem lehet - a legtöbb ember bizalmatlanul fogadja ezt az isteni ajánlatot. Ingyen! Kegyelemből! Ezzel a hatalmas szóval nem tud mit kezdeni az ember. Napóleon egyik tábornoka egyszer öszszeesküvést tervezett. Kitudódott, és Napóleon haragjában halálra ítéltette őt. A tábornok 17 éves leánya a császár elé állt és kegyelmet kért az apja számára. »Az ön apja nem érdemel kegyelmet!« - utasította el haragosan a császár. »Felség, én nem azt kérem atyám számára, amit megérdemel, hanem kegyelmet!« A császárnak annyira megtetszett a talpraesett felelet, hogy megkegyelmezett. Valami hasonlóról van most szó. Isten ke35
