Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (9) »Az Isten gazdag lévén irgalomban . . (4. vers). Ezzel az indulattal, érzülettel hajolt le halott életünkhöz. Megtisztított, meggyógyított, kifizette az árat. De mit használna mindez egy halottnak? Semmit! Ezt Isten is nagyon jól tudta, és ezért olvashatjuk itt is és más helyeken is: „megelevenített együtt a Krisztussal” (5. v.). „Életre keltett” - ahogy az új fordításban olvassuk. De milyen életre? Krisztussal együtt bevitt az isteni életbe. „A ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (Kol 3,3). Ez valami egészen új, ez eddig teljesen ismeretlen volt. Ne felejtsük el, hogy az isteni titkok, mélységek területén járunk. Égő - mégis soha el nem égő - csipkebokor előtt állunk. Itt e világkorszak emberi bölcsességének, a magát oly nagyra tartó XX. századi tudománynak is le kell húznia a földhöz, anyaghoz tapadó „emberi ész” saruját. Szent terület szent jelenségekkel, amit tudományos laboratóriumokban kielemezni, megvizsgálni éppen úgy nem lehet, mint az anyai szeretetet. „Életrekeltett a Krisztussal együtt. ” Krisztus győzelme a halál felett egyben a mi megelevenítésünket is jelentette. Ha a Fő él, a Test sem lehet halott. Ezt emberi szavakkal megmagyarázni nem tudjuk, mert Krisztus feltámadásakor még nem éltünk. Isten előtt azonban nincsenek időbeli korlátok; évezredek eseményeit egy pontban össze tudja fogni. A „megelevenítés” teljes egészében isteni tett, amihez a bűneiben még halott ember erőlködéseivel, jóra és erkölcsösre való törekvéseivel nem tud hozzájárulni. Ezt el kell ismernünk. Ha ezt nem tesszük meg első lépésként, akkor beleesünk abba a komoly hibába, amiben a mai névleges keresztyénség él - sőt még evangéliumi körök is -, hogy más út is van Istenhez, az О Fián és golgotái áldozatán kívül. Nem kell a modern lélektan, történelem, művészet, társadalomtudomány útvesztőiben keresnünk a megoldást, mert nincs más út, csak O, aki egyedül mondhatta el ezen a világon: „Én vagyok az Út, az Igazság (valóság) és az Élet” (Jn 14,6). Ez a Valaki - és nem valami - a meghalt, feltámadott és megdicsőült Krisztus az egyetlen megoldás a bűneiben halott emberiség számára. A megelevenített bűnös pedig csak ezt hirdetheti, mert ez az egyetlen evangélium, az életet adó Szellem, ami által a halott megelevenedhet. Ne ajánljunk és ne fogadjunk el olcsó megoldásokat! Pál apostol az első versben abbahagyott mondatot most folytatja az 5. versben. Megismétli az első verset (ügyeljünk a pontos nyelvtani visszaadásra!): „akik halottak vagyunk a vétkek (felségsértések) és a vágyak számára, életre keltett a Krisztussal együtt”, („és a vágyak” hozzáadás a Vatikáni kódexben található.) Ha jól odafigyeltünk az Efézusi levél eddigi szövegére, feltűnhetett az, hogy hol a „ti”, hol a „mi” személyes névmást használta Pál. Erre jó példa ez a vers is. Még ebben afejezetben ezt bővebben megmagyarázza. Ezzel az Egy testben egyesült két társaságra utal: a körülmetélkedésből valókra (mi, a zsidók) és a körülmetéletlenekre (ti, a nemzetbeliek vagy „pogányok”). A megelevenítés egyedül Isten munkája, amint erről már szóltunk, és az ember ezt csak elismerheti. Pál is azonnal hozzáteszi a minden emberi dicsekvést kizáró fontos mellékmondatot: „Kegyelemből van üdvösségetek”. Az Efézusi levél 2,1-7 versei minden fordító számára próbakövet jelentenek. Ezt mi is láthattuk abból, hogy milyen sok fogalmat, nyelvtani problémát kellett megtárgyalnunk. 22
