Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
csírája is egyszer s mindenkorra. De ez csak a tájékozatlan ember véleménye. Mi tudjuk, hogy afrikai testvéreink erősebbek a Kalahári-sivatag hevénél, tűzvészénél és viharánál. Ők hatalmas föld alatti hagymával (kamrával) rendelkeznek, amelyben felhalmozódnak az esős évszakban a szükséges tápanyagok. A föld felett tombol a halál, a talaj vékony rétege alatt az amarilliszek hagymáiban pedig pezseg, forr az élet. Ha e „holt világ” fölött végigvonul néhány kiadós záporesö, három-négy nap múlva pompás virágoskertté változik az egész sivatag. A liliom története is ugyanaz. Ó meg Ázsia homokos sivatagjainak és félsivatagjainak az őslakóihoz tartozik. A Sáron-völgy a Földközitenger keleti partján húzódó síkság, amelyet évezredeken át sívó homok borított. Az esős évszakban ezt a félsivatagot is az illatos üliomok milliárdjai borítják. El kell még mondanom, hogy a mi családunkhoz tartozik a vöröshagyma és a fokhagyma is. Mi mindnyájan gyógynövények vagyunk, az emberiség orvosai, de a fokhagyma még közöttünk is egyedülálló. A tüdővész ellen ő a világ legjobb orvossága. A fokhagyma levében rögvest elpusztul Koch professzornak minden bacillusa. Az is említésre méltó, hogy a gyógyító szolgálaton kívül mi tápláljuk is az emberiséget: A vörös- és fokhagyma az európai népek mindennapi eledele, az ázsiai népek viszont szívesen fogyasztják a tulipánfélék hagymáit is.” A nárcisz elbeszéléséből most már levonhatjuk a gazdag tanulságot: Az Úr Jézus joggal és okkal nevezi magát nárcisznak és liliomnak, azaz az emberiség lelki orvosának. A „lélekvész” ellen Ő nyújtja a leghathatósabb orvosságot: az Ő üdvözítő vérét. Az Úr Jézus is, mint a nárcisz, az „idők teljességében«, vagyis a legégetőbb, legszükségesebb pillanatban jelenik meg az ember életében, az élet és halál határán. Sok ifjú leány elkészítette már saját számára az öngyilkosság tervét, és mégis életben maradt: megjelent életében a Mennyei Nárcisz, és beköltöztette szívébe az üdv és boldogság örök tavaszát. Az ifjú, 15 éves Sadhu Sundár Singh is elhatározta szívében egy este, hogy vonat alá veti magát reggel, ha az éj folyamán meg nem jelenik neki az élő Krisztus. Sáron Nárcisza megjelent, - a gyorsvonat elrobogott, és az ifjú pogány Sadhu lett India legnagyobb keresztyén apostola. A mi egész életünk a Kalahári-sivatag mása: hol esik az eső, s napjaink vidáman, boldogan telnek, hol meg aszály uralkodik, s „halál völgyévé” válik az életünk. Kezdődnek a sivatagi viharok, gyötör a hőség, a szomjúság, az éhség, s halálos veszedelmek környékeznek bennünket. Ki képes kitartani ekkora próbákban? Ki képes leküzdeni az égető kísértéseket és szembenézni a halállal? Csakis az „amarillisz-keresztyén”, aki a belső erők hatalmas „hagyma”-tartályával rendelkezik, akiről már ezt mondja az Úr, hogy „Élő vizek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7,38). A Kalahári-sivatag még egy hasznos példával is szolgál nekünk: Ha valaki arra vágyik, hogy a szíve ne holt sivatag, hanem Isten virágoskertje legyen, akkor engedje meg az Úrnak, hogy О saját tetszése szerint művelhesse és öntözhesse azt mennyei esózáporaival. Az aranysárga, illatos nárcisz a mennyek dicsőségét, a hófehér liliom pedig a Krisztus vérében megmosott lélek tisztaságát, ártatlanságát jelképezi. Az ilyen emberek alkotják a földön Isten gyönyörűséges virágoskertjét. ,Az én szerelmesem elment az О kertjébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben és liliomokat szedjen’’ (Én 5,18). Igyekezzél belépni e kertbe, kedves Olvasó, mielőbb, és maradj benne örökké! Virágh Adám Imádság Adj tiszta szívet,- hogy Téged lássalak; alázatos szívet,- hogy Téged hallhassalak; szerető szívet,- hogy Téged szolgáljalak; hivő szívet,- hogy Benned elmerülhessek! Előtted - alázatban, Veled - hithűségben, Benned - békességben! V. S. 20
