Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám
SZELLEMI BOTANIKA A NÁRCISZ ÉS A LILIOM „Én Sáron nárcisza vagyok és a völgyek lilioma" (Én 2,1). Mielőtt még útra kelnénk a nárciszok és liliomok birodalmába, félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy a fenti verset az eredeti héber szöveg, valamint az orosz és német fordítás szerint idéztük. Kedves Útitársaim! Utazásaink folyamán, amelyeket a szubtrópusi és trópusi övezetben folytattunk, ez ideig csak a gyümölcstermő és erdei fákkal kötöttünk ismeretséget, őközöttük gyűjtöttünk sok hasznos tapasztalatot és tanulságot. Az Úr azonban szereti nemcsak a gyümölcsfákat, hanem a mező virágait is annyira, hogy közülük választott magának két jellegzetes nevet: Én nárcisz vagyok és liliom! Az isteni gondolatoknak mekkora szépsége és mélysége rejlik e két szóban! Micsoda tanulság van bennük számunkra - keresztyének számára! - Vajon miért nem nevezte magát az Úr pl. tátikának, petúniának vagy árvácskának, hanem éppen nárcisznak és liliomnak? Nekünk újra útra kell kelnünk, föl kell keresnünk ezt a két virágot, és bizalmas beszélgetésbe kell velük elegyednünk. De hol és mikor találkozhatunk velük? Sokáig vándoroltunk a világnak hóborította térségein, míg végre, egy kora tavaszi napsütötte reggelen összetalálkoztunk a nárcisszal. О éppen akkor nyitotta szét aranyiban sárga és hófehér szirmait, s bőven árasztotta felénk kellemes illatát. Kérésünkre beszélni kezdett, és elmondta családja életrajzát: „Mi, nárciszok és liliomok, a hagymás növények hatalmas kettős családjához - a liliomokhoz és amarilliszekhez tartozunk, amelyek benépesítették a földgolyó valamennyi övezetét. Hozzánk tartoznak európai testvéreink — a hóvirágé gyöngyvirág, a j ácint, a tulipán, az őszi és tavaszi kikerics, hófehér nénénk, a liliom, valamint a Dél-Afrikából származó testvéreink, az amarilliszek. A mi életünkben a virágzásnak egy különös törvénye érvényesül. Mi nem nyáron virágzunk, mint távoli virágrokonaink milliói, amikor az egész természet fürdik a szépség, illat és napfény árjában. Mi az évnek a legkritikusabb szakában örvendeztetjük az embereket, amikor a természet éppen csak ébredezik mély téli álmából, az emberek pedig a tél hidegétől testileglelkileg kimerültén alig-alig bírják bevárni a tavasz beköszöntőt. Mi az élet legnehezebb pillanatában visszük embertársainknak a vigaszt: az élet és halál küszöbén. Az emberek nagy számmal nem nyáron, nem ősszel és nem télen, hanem tavasszal halnak el tömegesen. A napokban is két temetésen voltam: az emberek még el sem érkeztek temetni egy száz éves asszonyt, és máris ott feküdt a hullaházban egy 18 éves fiú holtteste is, aki életének kettős tavaszán lőtte agyon magát. És hány ilyen gyászos esetnek van helye manapság az ifjúság életében! Az emberiség nagy lelki temetőjében ott hevernek a fiatal leányok és fiúk milliói, a lelket-testet romboló szenvedélyek, kábítószerek és egyéb hasonló mérgek szörnyű rabságában. Minket nagyon szeret a világ minden művelt népe. Minden magyar kislány virágoskertjében is a nárciszok, tulipánok és liliomok kapják az első helyet. Az ő gondos kezük ápolgat és véd bennünket a kártevőktől. A mi őshazánk azonban nem gyöngéd kezű kislányok virágoskertje, hanem a szubtrópusi övezetek kietlen sivatagjai, amelyek közt legjellemzőbb a dél-afrikai Kalahári-sivatag. Ez a sivatag joggal nevezhető holt sivatagnak az év bizonyos szakában, ahol nem található egyetlen egy élő fűszál sem, de nevezhető Isten kertjének is, ahol a liliomok és amarilliszek miriádjai díszlenek körülted. Ez a titok pedig a következőkben rejlik: A Kalahári-sivatag egy 1000 km átmérőjű kör alakú medence, amelyet 1000 m magas gyűrű alakú hegylánc vesz körül. Amikor az északi féltekén beáll a tél, ebben a hatalmas katlanban pedig beáll a nyár, de rettenetes nyár! Teljes hat hónapon át nem esik a földre egy esőcsepp sem. Csak a nap hevíti napról napra mind izzóbbá a sivatag homokját, agyagját és kövét 60-70 fokig. Az egész sivatag valóságos tűzkatlanná válik, ahonnan futva menekül ember és állat, hogy mentse az életét a sivatagi viharoktól és tűzveszedelmektől. Úgy látszik, mintha itt már megsemmisült volna az életnek minden elképzelhető 19
