Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
Ami most már az említett, éjfélig tartó éneklést illeti: nem vagyok egészen illetékes, hogy hozzászóljak, hiszen nem voltam ott - de azok alapján, amiket írtál, engedd meg, hogy еду-két dologra felhívjam a figyelmedet, és előre kérlek: ne tarts ünneprontó »savanyújóskának«, próbálj tárgyilagos lenni. Miután nem minden zene szolgálja Isten dicsőségét, minden keresztyénnek joga, sót kötelessége, hogy megvizsgálja a zenét is. (Dániel 3,5 szerint például Babilonban egy bálványszobor avatási ünnepségén zeneszóra kellett a bálvány előtt leborulni.) A lelki ének is, mint minden zene, három részből áll: a szövegből, mely a lelket szólítja meg, a dallamból, mely az érzelemre irányul, és a ritmusból, mely a testre hat. A lelki éneknél mindhárom részt Isten Igéje és Szelleme határozza meg. A normális sorrend ez: első a szöveg, mint legfontosabb alkotóelem, azután következik a dallam, végül a ritmus, melynek alárendelt, szolgáló szerepe van. A mi időnkben dzsessz-, beat-, rock-, és poppzene korában a modern vallásos zenében is minden megfordult. Első helyre került a ritmus, amely leginkább izgató, felkorbácsoló, úgyhogy fejet, törzset, kezeket-lábakat, mindent mozgásba hoz, csak éppen lelkiismeretünket nem. A második helyen áll a fülsiketítő zene, amely szinte megakadályozza a szöveg jó megértését. Utolsó helyre került a szöveg, mely a ritmus és a zene uralma alatt csak alárendelt szerepet játszik. S az ilyen szövegek is leginkább felvizezett »mini-evangéliumot« tartalmaznak, vagy a vallásos ember hullámzóhangulatait juttatják kifejezésre. A svájci hanglemezmissziónak egy kiadványa hívja fel a figyelmet arra, hogy a dzsessz gyökerei egyértelműen a régi pogány Afrika tánc- és bálványünnepeinek ördögi kultuszcselekményeibe nyúlnak vissza. Ezeket a felizgató ritmusokat a rabszolgaként odahurcolt négerek importálták Amerikába. Amikor e rabszolgák a 19. század elején gyülekezési jogot kaptak, először New Oerlans terén tartották rituális, érzékeket felkorbácsoló táncaikat. A dob pergő ritmusától felvillanyozva táncoltak a férfiak az asszonyok körül, akik a kör közepén hajladoztak, ősi, hagyományos énekeiket énekelve, - míg végül extázis lett úrrá az egész gomolygó tömegen. Innen s így indult világhódító útjára a dzsessz, amelyre különösen jellemző a nagy hangerő, az idegeket felkorbácsoló ritmus, és egyszerű dallamképletek véget nem érő ismételgetése. Vele jár a tapsolás, lábdobogás, a felső test hajladozása. A dzsessz és a belőle származó rock és beat zenészeinek nagy része kábítószerrel él, sok közülük az indiai jógiktól tanul, és gyakran pusztulnak el idegösszeroppanásban. Ennek a zenének démoni jellegére vall, hogy kábítószerként hat, szexuális felajzottságot teremt, önkívületbe sodor. Ilyen jellegű rendezvények gyakran torkolnak közbotrányba. 1961 november 30-án például a párizsi Sportcsarnokban 3500 rock-androll-fanatikus tizenéves körében olyan tömeghisztéria tört ki, hogy kétezer széket teljesen összetörtek, 20.000 márka kárt okoztak; tűzoltóberendezéssel locsolták a közönséget, letépték egymásról a ruhát, kinn az utcán szétverték a busz-várótermet; végül a rendőrség volt kénytelen véget vetni a tombolásnak és néhány főkolompost letartóztatni. Hasonló esetek történtek Londonban, Berlinben, Budapesten is. Bizony, a dzsessz-, beat-, és rockzene keresztyén mázzal bevonva is veszélyes, mert kemény ritmusával és ordító hangerősítőivel fődologgá, mértékké és bálvánnyá válik, Jézus Krisztus személye pedig háttérbe szorul. Hallgatója hosszú ideig nem tud megnyugodni, nem keresi már az Isten előtti »áldott csendett«. Sót szinte nem is tud enélkül a világi vagy »keresztyén« lárma nélkül élni, beatrajongóvá válik. Ezzel a zenével kel fel és ezzel fekszik le. (»Ez a zene nekem az élet és az otthon« - mondja egy dal.) Ez a zene megigéz, ez a varázslatos ritmus hipnotozál. Hidd el: részemről itt nem egy másfajta zenei stílus elítéléséről, elutasításáról van szó, nem görcsös ragaszkodásról egy hagyományos zenei felfogáshoz - hanem kizárólag az Isten Igéje iránti engedelmességről. Te is, ugye, beszámoló soraidban egy szóval sem említetted, milyen üzenetet kaptál, mit értettél meg Isten Igéjéből azon az ifjúsági összejövetelen, csak azt írtad, hogy tapsolva-dobogva éjfélig énekeltetek. Szóval, úgy látszik, a ritmus uralkodott, és nem 124
