Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

Ami most már az említett, éjfélig tartó ének­lést illeti: nem vagyok egészen illetékes, hogy hozzászóljak, hiszen nem voltam ott - de azok alapján, amiket írtál, engedd meg, hogy еду-két dologra felhívjam a figyelme­det, és előre kérlek: ne tarts ünneprontó »savanyújóskának«, próbálj tárgyilagos lenni. Miután nem minden zene szolgálja Isten dicsőségét, minden keresztyénnek joga, sót kötelessége, hogy megvizsgálja a zenét is. (Dániel 3,5 szerint például Babilonban egy bálványszobor avatási ünnepségén ze­neszóra kellett a bálvány előtt leborulni.) A lelki ének is, mint minden zene, három részből áll: a szövegből, mely a lelket szó­lítja meg, a dallamból, mely az érzelemre irányul, és a ritmusból, mely a testre hat. A lelki éneknél mindhárom részt Isten Igéje és Szelleme határozza meg. A normális sorrend ez: első a szöveg, mint legfonto­sabb alkotóelem, azután következik a dal­lam, végül a ritmus, melynek alárendelt, szolgáló szerepe van. A mi időnkben dzsessz-, beat-, rock-, és poppzene korá­ban a modern vallásos zenében is minden megfordult. Első helyre került a ritmus, amely leginkább izgató, felkorbácsoló, úgy­hogy fejet, törzset, kezeket-lábakat, min­dent mozgásba hoz, csak éppen lelkiisme­retünket nem. A második helyen áll a fülsi­ketítő zene, amely szinte megakadályozza a szöveg jó megértését. Utolsó helyre ke­rült a szöveg, mely a ritmus és a zene ural­ma alatt csak alárendelt szerepet játszik. S az ilyen szövegek is leginkább felvizezett »mini-evangéliumot« tartalmaznak, vagy a vallásos ember hullámzóhangulatait juttat­ják kifejezésre. A svájci hanglemezmisszió­nak egy kiadványa hívja fel a figyelmet ar­ra, hogy a dzsessz gyökerei egyértelműen a régi pogány Afrika tánc- és bálványünne­peinek ördögi kultuszcselekményeibe nyúl­nak vissza. Ezeket a felizgató ritmusokat a rabszolgaként odahurcolt négerek importál­ták Amerikába. Amikor e rabszolgák a 19. század elején gyülekezési jogot kaptak, először New Oerlans terén tartották rituális, érzékeket felkorbácsoló táncaikat. A dob pergő ritmusától felvillanyozva táncoltak a férfiak az asszonyok körül, akik a kör köze­pén hajladoztak, ősi, hagyományos énekei­ket énekelve, - míg végül extázis lett úrrá az egész gomolygó tömegen. Innen s így indult világhódító útjára a dzsessz, amelyre különösen jellemző a nagy hangerő, az ide­geket felkorbácsoló ritmus, és egyszerű dallamképletek véget nem érő ismételgeté­se. Vele jár a tapsolás, lábdobogás, a felső test hajladozása. A dzsessz és a belőle származó rock és beat zenészeinek nagy része kábítószerrel él, sok közülük az indiai jógiktól tanul, és gyakran pusztulnak el ideg­­összeroppanásban. Ennek a zenének démoni jellegére vall, hogy kábítószerként hat, szexuális felajzott­­ságot teremt, önkívületbe sodor. Ilyen jelle­gű rendezvények gyakran torkolnak közbot­rányba. 1961 november 30-án például a párizsi Sportcsarnokban 3500 rock-and­­roll-fanatikus tizenéves körében olyan tö­meghisztéria tört ki, hogy kétezer széket teljesen összetörtek, 20.000 márka kárt okoztak; tűzoltóberendezéssel locsolták a közönséget, letépték egymásról a ruhát, kinn az utcán szétverték a busz-váróter­met; végül a rendőrség volt kénytelen véget vetni a tombolásnak és néhány főkolom­post letartóztatni. Hasonló esetek történtek Londonban, Berlinben, Budapesten is. Bizony, a dzsessz-, beat-, és rockzene ke­resztyén mázzal bevonva is veszélyes, mert kemény ritmusával és ordító hangerő­sítőivel fődologgá, mértékké és bálvánnyá válik, Jézus Krisztus személye pedig hát­térbe szorul. Hallgatója hosszú ideig nem tud megnyugodni, nem keresi már az Isten előtti »áldott csendett«. Sót szinte nem is tud enélkül a világi vagy »keresztyén« lár­ma nélkül élni, beatrajongóvá válik. Ezzel a zenével kel fel és ezzel fekszik le. (»Ez a zene nekem az élet és az otthon« - mondja egy dal.) Ez a zene megigéz, ez a varázsla­tos ritmus hipnotozál. Hidd el: részemről itt nem egy másfajta ze­nei stílus elítéléséről, elutasításáról van szó, nem görcsös ragaszkodásról egy ha­gyományos zenei felfogáshoz - hanem ki­zárólag az Isten Igéje iránti engedelmes­ségről. Te is, ugye, beszámoló soraidban egy szó­val sem említetted, milyen üzenetet kaptál, mit értettél meg Isten Igéjéből azon az ifjú­sági összejövetelen, csak azt írtad, hogy tapsolva-dobogva éjfélig énekeltetek. Szó­val, úgy látszik, a ritmus uralkodott, és nem 124

Next

/
Thumbnails
Contents