Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (12) A Károli szöveg három görög szót fordít templomnak, és a különbség megértése itt igen fontos. Az Ekklésia nem az egész templom (hieron), amelyhez hozzátartozott az épület, az oszlopcsarnok, az udvar, az egész körbezárt terület. Egyszer a görög »oikosz«-t (= ház) fordítja templomnak a Lk 11,51-ben Zakariással kapcsolatban, akit »az oltár és a templom között« öltek meg. (Az új ford.-ban: »áldozati oltár és szent ház« van). A »hieron«-hoz (= megszentelt hely), amint láttuk, az egész körülkerített terület, tartozékaival együtt hozzá tartozott. A Mt 4,5-ben »a templom (hieron) párkányá«-ról van szó. A Jn 2,14-15 versekben »a templomban (hieron) találta az ökrök . . . árusait, és az ott ülő pénzváltókat«, a 19. és a 21. versben azonban a »naosz« a belső megszentelt területet jelenti, különösen a szentek szentjét. A Mt 27,51-ben »a templom (naosz) kárpitja« hasad ketté. A Jel 11,19-ben »az Isten temploma (naosz)« nyílik fel a mennyben, és »templomában (naosz)« látható a szövetség ládája. A Gyülekezet tehát »szent templommá (naosz) növekszik az Úrban« (Ef 2,21). Es ez nem is lehet másképp. Az Isten családja, a legbensőségesebb közösség, a Krisztus Teste, maga a szentek szentje. A 19. versben szereplő »polgártársai a szenteknek« kifejezés pontos nyelvtani visszaadása így hangzik: »a szenteknek« (birtokos eset, többesszám), a legszentebb helyeknek vagyunk »együtt polgárai«. Ezt az alakot fordítják a Zsid 10,19-ben, és több más helyen »szentély«-nek (egyes számban) - helytelenül. A legszentebb helyről van szó, ahol jelenleg Krisztus is van az Isten jobbján. Egyedül a Gyülekezetről mondja az Ige, hogy a szentek szentjének a polgárai. Milyen nagy kiváltság! Minden épületet szilárd alapokra kell építeni, ha nem akarják, hogy összedőljön (Mt7,24- 25). A jó alapozás elengedhetetlen az épületeknél, de sokkal inkább a hitéletben. Hány de hány ígéretesnek induló hivő élet romjainál álltunk meg értetlenül és tettük fel a kérdést: Hogyan történhetett? Mi volt a hiba? Rossz volt az alapozás. A Gyülekezet »az apostolok és próféták alapjára« épül rá, »a sarokkő (régiesen: szegletkő) pedig maga Krisztus Jézus (20. v.). Itt nem az Ószövetség prófétáiról van szó, hanem az lKor 12,28 alapján az újszövetségi prófétákról. A gyülekezetben Isten rendelte ki először az apostolokat (mindkét helyen nem a prófétákat említi először), másodszor a prófétákat, stb. Az apostolokon nemcsak a tizenkettőt kell érteni. Újszövetségi apostolokról van szó, akik az alapozás munkáját végezték. Erről szól Pál is a korintusiaknak: »Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá tovább« (lKor 3,10). Pál magát nem élő kőnek nevezi, hanem alapozónak. Természetesen, az írás más helyeiről tudjuk, hogy az alap maga KRISZTUS! Az Efézusi levélben használt képben »sarokkő«-nek mondja az"Ige Krisztus Jézust. Ő adja meg az egész épület tartalmát, irányát, formáját és megjelenését. Ő maga a záróköve az egész építménynek, ami a régi építkezésnél döntő fontosságú volt. Ezért folytatja: »Akiben az egész épület egybeilleszkedik, és . . . növekszik« (21. v.). A templom még nincs készen. Akkor fejeződik be az építkezés, amikor az utolsó kő is a helyére kerül - de nem akárhogyan! Mi »élő kövek« vagyunk, akiket formál, alakít a Mester. A 2,11-22 szakasz párhuzama a levélben a 4,7-16. Ott olvashatunk arról, hogy ez a formáltatás 117
