Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
MEGVÁLTOTT! Megváltott az érzékiségtől Bizonyára nincs bűn, ami az embert anynyira lealjasítaná, mint az érzékiség, a perverz testi kívánságok. Egész lénye veszélyes pályára sodródik, kárt vall és a másikat is mélységbe rántja. Körülöttünk minden csupa bűn és tisztátalanság. De jött Jézus, hogy minket Isten országának megnyerjen és egész lényünket, szívünket újjáteremtse. »Ha ti Krisztussal új életre támadtatok fel, értelmetek és gondolataitokat igazítsátok afelé, ami az égben van, és nem arra, ami a földön van.« Megváltott a határozatlanságtól A megosztott szív langyos keresztyénséghez vezet. Az igazságos Isten utálja ezt. Már pályafutásod elején határozottan döntsd el: »Vagy-vagy!«, mert ezen a választáson múlik majd minden további döntésed világossága és ereje. Ne hagyd, hogy a vágyaid és a körülmények magukkal sodorjanak. Légy határozott! Olyan sokan ragaszkodnak még a világhoz, és szívesebben engednek »ó«-emberüknek, mint az újnak. Ez megosztottság és határozatlanság. Isten nem elégszik meg jámbor szavakkal, a jámborság külső formáival sem. »Szemei körüljárják a földet, hogy megmutassa hatalmát azoknak, akik teljes szívvel ragaszkodnak hozzá.« <■ Megváltott a rendetlenségtől Isten emberéhez szorosan hozzátartozik a kemény szorgalom, a pontos időbeosztás, a tiszta külső, a rendes otthon és a gondosság minden dolgában. Vajon felismerik-e rajtunk a Szent Szellem nevelését? Ha az átlagember, a szabadjára hagyott élet korában is élünk, mindig tiszteletet ébreszt má sokban Jézusnak az a gyermeke, aki hitéletében és cselekedeteiben világos és pontos. így szólt Pál a fiatal tesszalonikai keresztyénekhez: »Utasítsátok rendre azokat, akik rendetlenül élnek.« Megváltott a mások megszólásától Az emberek, ha találkoznak, vagy ha együtt vannak valahol a családban, üz letben, vasúton és vendéglőben, gyakran nincs is más témájuk, mint embertársaik megszólása. Milyen mohón szívják magukba a gonosz beszédet, gyakran tovább is adják. A természetes ember számtalan biztos tartályt őriz emlékezetében, ahol elraktározza a másokról hallott rosszat. Szükségünk van tehát Isten hosszantartó nevelésére, hogy megtanuljuk: Felelősek vagyunk azért, amit kimondunk. Újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: »Ne beszélj rosszat senkiről!« Jó a háznak, amelynek fedele alatt tartózkodnak minden bűnös beszédtől. »Tégy Uram závárt az én szájamra, őriztessed az én ajkaim nyílását.« ' Zsolt 141,3 Megváltott a földiekhez való görcsös ragaszkodástól Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak. Nem szolgálhatsz Istennek és a világnak is, a pénznek és a földi kívánságoknak. Isten királyi uralma vagy egészen magához von, vagy pedig nincs helye benned. Vajon elismered-e Jézus követelését örömmel, odaadással és hálával hétköznap is? Akkor nem engedhesz többé érzékeidnek, és nem ejthet többé rabul semmiféle földi cél. »És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által« Rám 12,2. Christa von Viebahn 114
