Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

2. Az Ige az Istennél volt Az Ige (logosz) kilétéről még nem árul el semmit Jánosnak e második megállapítá­sa, azt azonban egyértelműen közli, hogy az Ige Istennél volt, s ebből már érezzük, hogy Isten és az Ige között szoros kapcso­latot kell föltételeznünk. Az is agyunkba ötlik, hogy ez az Istennél létei bizonyára nem egy végleges »státusa« az Igének. Er­re utal a »kezdetben« is. Minden időpontnak két arca van. Egyik a múltba, másik a jövőbe tekint. Képtele­nek vagyunk elgondolni olyan időpontot, amely ne a múltból jönne és ne a jövő Hálaadó ének (Jel 11,17-18; 12,10b-12a) Mindenható Úristen, hálaadással áldunk téged: te vagy, te voltál és te eljössz. Mert átvetted a főhatalmat s az uralom a tiéd lett. Haragra gerjedtek a nemzetek, haragod ideje elérkezett, hogy ítéletre keljenek a holtak, hogy szolgáid megkapják a jutalmat, a próféták s a szentek, azok, akik félik neved, nagyok és kicsinyek. Eljött Istenünk megváltása, ereje és országa, felkent Királyának hatalma. Letaszították testvéreink vádlóját, azt, aki Istenünk előtt vádolta őket éjjel-nappal. Legyőzték őt a Bárány vére által, tanúságtétele szavával. Nem ragaszkodtak életükhöz a ha­lálban, ujjongjatok ezért egek és akik benne laktok valahányan. Farkasfalvy Dénes fordítása felé tartana. Csupán két ilyen pontja van idő-történeti világunknak: a kezdő és a végpont. A kezdő pont (gondoljunk visz­­sza az egyenesen kijelölt szakaszra!) egyik arca a végtelen felé fordul (vissza), a má­sik az idő (időtörténeti világ) felé (előre). A végpont egyik arca az idő felé fordul (vissza), a másik a végtelen felé (előre). A »kezdetben« tehát egyrészt még az örökkévalóság, másrészt az idő. A terem­tett világ végpontja pedig egyrészt még idő, másrészt már örökkévalóság. »Kez­detben« az Ige (ami a kezdet örökkévaló részét illeti) Istennél volt. Az Ige a terem­téskor »vált el« Istentől, s lett teremtő­szóvá, Istentől kibocsátott teremtő Igévé. Ez történt a »kezdetben« idői oldalán. A kezdetben tehát Jézus Krisztus egyrészt még Istennél volt, másrészt már terem­tett. 3. Az Ige Isten volt Ami a teremtettségen kívül esik (ami nem teremtmény), az Isten (Teremtő). A »kezdetben« már volt az Ige (a teremtés megkezdése előtt létezett), létének tehát nem teremtés az alapja, hanem valami más. Isten megnyilatkozásaiban Jézus mint »szeretett Fiú« szerepel. Jézus tipi­kus kifejezése az »én Atyám«. Ha az Ige Isten Fia, akkor maga sem lehet más, mint Isten. Mi sem természetesebb annál, hogy e »származás« kifejezésére a születés szót használja a Szentírás. Jn 3,16-ban az »egyszülött Fiúról van szó (monogenész). Jézus egyedülisége mellett az »egyedül szülésre« is utal ez a kifejezés. (Akik tud­ják, hogy a teremtett világon belül is mi­lyen sokszínűség tapasztalható a szaporo­dást illetően - pedig halandó lényekről van szó -, azoknak nem jelent botránykö­vet a fenti kifejezés.) Megismerésünknek határai vannak. A hit útján azonban akkor is továbbléphe­tünk, amikor értelmünk megakad - gon­doljunk Jézus válaszára, amit a bölcsel­kedésével elakadó Nikodémusnak adott! 4. Minden Őáltala lett Az imént szóltunk arról, hogy az Ige Te­remtő, mert Isten Igéje. Az emberi szó 105

Next

/
Thumbnails
Contents