Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám

elröppen (verba volant), vagy eredmé­nyez valamit, vagy nem. - Isten Igéje azonban önálló életre kel, s ténykedésé­nek eredménye lesz a mindenség. Min­dennek Teremtője, s így lehet később mindennek Megváltója. Pál így fejezi ki a fenti gondolatot: »Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyben és a föl­dön . . .« (Kol 1,16). A lét folyamatossá­gát is Krisztus biztosítja: ». . . Minden Őbenne áll fenn« (Kol 1,17). Jézus Krisztus földi létformáját megelőző helyzetéről (praeegzisztencia) és tevékeny­ségéről a következőket mondhatjuk összegzésként: ó Isten Fia (Jn 3,16). Örökké áldandó Isten (Róm 9,5). Időtörténeti világunk előtt, az alatt és az után egyaránt. Isten­nel (az Atyával) egyenlő (Fii 2,6), Földi létformáját megelőző állapotára is áll mindez (Jn 17,5). Eljön, akit kívántok »Én majd elküldöm követemet, aki egyen­geti előttem az utat, hamar eljön templomá­ba az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura. De ki bírja majd ki eljövetele napját és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak, és olyan kedves lesz az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajda­ni években. Eljövök majd, és ítéletet tartok felettetek. Hamarosan vádat emelek a va­rázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! - mondja a Seregek Ura. Én, az Úr nem változtam meg, de ti isJákób fiai maradtatok!« (Malakiás 3,1-6) így jelentette be a próféta Istennek eljöve­telét a helyreállított templom népének. Nem teljesedett-e be minden várakozása Jézusban? A »Kicsoda vagy, Uram?« kérdést nem válaszoltuk meg, csupán megkíséreltünk betekinteni a »kezdetben« elé, a kezdet előtti valamibe, amelyről csak annyit tu­dunk, hogy tér-idő világunkat megelőző örökkévalóság. Teremtett világunk végé­hez érkezve ugyanebbe az örökkévalóság­ba, Isten csodálatos időfelettiségébe tor­kollik. Kicsoda vagy, Uram? Isten - örök­től fogva (azaz a tér-idő előttől) örökké (a tér-időn túlig). Határtalan Isten! S amikor az idő-történeti világ elérkezett egy bizonyos állomáshoz (az idők teljes­ségén), a bűn rontását nem tudta tovább szemlélni az Egyszülött Fiú, s a határtalan Isten emberré lett, hogy bennünket meg­váltson. Az áldozó és önfeláldozó szeretet legnagyobb csodája! ifj. Almási Mihály »Bizonyos vagyok benne . . .« című könyvéből Ha Isten eljön, a szentség vakító fénye fog sugározni róla. Elviselhetetlen lesz a bűnös emberi szemeknek (2). Eljött Jézus. Szelí­den és alázatosan. De ezen a szerény külső köntösön át milyen tüzes fény sugárzik! »Távozz tőlem, Uram, mert én bűnös em­ber vagyok«, így borul le előtte előbb­­utóbb mindenki, aki szemébe nézett. De ha Isten eljön, szentségével nem pusztí­tani, hanem megszentelni fog. Tisztít magának oltára körül forgó igaz szolgákat (3-4). Eljött Jézus. És érintésére kiégett a telkek­ből az önzés minden salakja. Áldozó pap­jaivá lettek az Ő tiszteletének. Mind te­stük, mind lelkűk Istennek »odaszánt ked­ves áldozat«. És ha Isten eljön, nem marad meg a szentély tiszta körében, hanem kivis­zi annak tüzét a hétköznapi világba. Véget vet a bűnnek, ahol éri, piacon, házakban, mindenütt (5). Eljött Jézus. És valóban nem elégedett meg azzal, hogy híveinek tiszta körében lakozzék: győzelmes király akar lenni mindenek felett. Hányán nem tudják még, hogy eljött! Dr. Victor János 106

Next

/
Thumbnails
Contents