Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
A megigazulás útja »Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Abrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. De mit mond az írás? »Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.« »Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak« (Róm 4,1-5). A fenti Igéből egy probléma kristályosodik ki: Mi módon tud a bűnös ember a szent és igazságos Isten előtt megigazulni? Minden felmerülő probléma egy határozott irányba tereli a figyelmet. A beteg ember figyelme a meggyógyulásra irányul; a megvádolt ember figyelme az ügye tisztázására összpontosul, és a munkanélküli ember figyelme egy kínálkozó munkaalkalomra terelődik. Az egészség helyreállítása, a megtámadt becsület megvédelmezése és a megélhetés gondja mind megannyi fontos probléma és életbevágó kérdések; de mindezeket meszsze felülmúlja a fenti alapigében felmerülő probléma: »Hogyan tud a bűnös ember Isten előtt megigazulni?« Szenteljünk azért e kérdésnek komoly és őszinte figyelmet. Pál apostol a megigazulás problémáját két Egyetlen csillag Telnek az évek . . . A gyermek kiszökik az életünkből. Emlékek hullócsillagai borítják az utat mögöttünk. Hány karácsonyi fenyő tömjénfüstje lebeg az űrben! Milyen múlandó minden hangulat! Egyetlen csillag ég változatlan fénnyel a hit égboltozatán: az Ő csillaga ... F. L. szemszögből nézve, vagyis negatív és pozitív értelemben tárgyalja. Egy tévútról tesz említést, majd rámutat a helyes útra. Határozottan kijelenti, hogy cselekedetek által nem lehet megigazulni. Ez távolról sem jelenti a jó cselekedet kiküszöbölését. Ellenkezőleg, a jó cselekedet az őszinte hitélet gyümölcse, és mint olyan, a Krisztus követésének egyik fontos tényezője. Cselekedet nélkül az egész hitéletünk holt, mondja az írás(Jak 2,17). Jézus tanítása így hangzik: »Én választottalak ki és én rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek« (Jn 15,16). A meddő gyümölcsfa elveszti létjogosultságát, oktat bennünket Krisztus egyik példázata. Egy másik kijelentése így hangzik: Ha mindezt tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket! A jó cselekedet tehát boldogít. Igen, boldogít - de nem üdvözít. Erről szól a fenti alapige. A megigazuláshoz nem a jó cselekedet ösvénye, hanem a hit útja vezet, oktat bennünket az apostol és ezen igazság alátámasztására Ábrahám pátriárka esetére hivatkozik. Ábrahám egy talpig tisztességes, béketűrő, önzetlen és igazságos ember volt. A becsületéhez és gerinces jelleméhez nem fért kétség. A mindenható Isten szövetséget kötött vele, hogy egy kiválasztott nép ősatyja legyen. A Szentírás emiatt az Isten országa nagyjai közé sorolja. Mi által lett Ábrahám Isten kezének alkalmas eszköze és mi képesítette őt e kimagasló szerepére ízráel népének történetében? Nem a kiváltságos jelleme és sók érdemdús cselekedete, hanem a hite. »Hitt Ábrahám Istennek és Isten ezt számította be neki igazságul« - olvastuk. Hogy hitünknek milyen fontos szerepe van imáink meghallgatásában és a megigazulás elnyerésében, azt Krisztus Urunk számos kijelentése is igazolja. Idézzünk néhányat közülük. A nála gyógyulást kereső asszonyhoz így szólt: »Bízzál leányom, a hited megtartott téged!« (Mt 9,22). A kánaáni nőnek, aki gyermeke érdekében segítségért könyörgött, ezt mondta: »Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod« (Mt 15,28)! A meggyógyult lepráshoz, aki hálálkodva előtte leborult, így szólt: »Kelj fel, menj el, hited megtartott téged« (Lk 17,19). A vak Bartimeust e szavakkal 102
