Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám
gyógyította meg: »Láss! Hited megtartott!« (Lk 18,42). Az utóbbi eset, a vak Bartimeus meggyógyítása, egy festőművészt arra inspirált, hogy ezt a jelenetet vászonra vesse. Amikor a festménye elkészült, megkérte egyik barátját, hogy mondjon véleményt róla. Ez dicsérte munkáját. Nézd meg jobban! - kérte a festő a barátját. A kép egyik részletével a vak koldus hitét igyekeztem szemléltetni. Az tovább vizsgálta a festményt, keresvén Bartimeus hite ábrázolását, és miután felfedezte, így szólt: »A koldus botja!« - Helyes, válaszolt a festő, látom, megértettél. A képen ugyanis Bartimeus koldusbotja a földön hevert. Jézus magához hívatta a vak embert és az, miközben feléje haladt, eldobta a botját, mert biztosra vette, hogy ezután már nem lesz szüksége rá. Ennyire hitt Krisztus könyörületében és hatalmában. Bartimeus visszahagyott koldusbotja, a festőművész elgondolása szerint, a hit mibenlétét szimbolizálta. Mi a hit tulajdonképpen? Spurgeon, a hírneves volt londoni lelkész erre így felelt: »Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja. Hozzá fordulni szegényen és hinni, hogy meggazdagíthat. Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig az igazságunk, megszentelódésünk és megváltásunk kezese gyanánt elfogadni.« Erre utal fenti alapigénk. Cselekedetről és hitről beszél. Nem ment fel a jó cselekedet gyakorlása alól, de kikapcsolja azt a tévhitet, hogy a cselekedet mennybe juttat. Üdvözítő cselekedet nincs, csak üdvözítő Krisztus van. Minden törekvés, mely odairányul, hogy üdvösségünket cselekvés által kiérdemeljük, tévútra visz. »Én vagyok az út, az igazság és az élet!« - hirdette Krisztus. Én vagyok az út! És erre az útra a hit ösvénye vezet. Én vagyok az igazság! A megigazulás egyetlen lehetősége a Jézus érdemében való hit. Én vagyok az élet! Aki benne hisz, vagyis, ahogy elmélkedésünk elején olvastuk: aki hisz abban, aki a bűnösöket megigazítja, kegyelemben részesül. Más szóval: megigazul, és mint Isten gyermeke az örök élet várományosa lesz. Érre segítsen mindnyájunkat a mennyei Atya ingyenvaló kegyelme és drága Megváltónk szent érdeme! Lant Emil Simeon Ősz már hajam- még meg nem halhatok, térdem roggyan- még meg nem halhatok, rest már fülem- még meg nem halhatok, tüdőm zihál- még meg nem halhatok, karom remeg- még meg nem halhatok, fogytán erőm- még meg nem halhatok, halni vágyom- de mégsem halhatok! Hűséges Isten, hiszen Te ígérted: Meglátom Öt, a régtől megígértet! Közeledik egy kis falusi asszony, hogy csecsemőt az Úrnak bemutasson,- és látva lát az oly rég hályogos szem és zeng az ég és fénylik Jeruzsálem! Gyermek felé nyúlnak a száraz karok: »Minden népre üdvösség fénye ragyog!« Láttam. Tudom. És nem hiába éltem.- Szolgád, Atyám, bocsásd el békességben. S. J. * * * KÖZEL Súlyos léptekkel vonulnak az évek, nyomuk a kor mély lávájába vésik vulkáni vágyak, hülő szenvedések kereteként, s bár késik, egyre késik, de már közel az ÚRNAK érkezése! 103
