Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 3. szám
zott: „Atyám, ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a Te akaratod". És harmadszor is imádkozott, „ugyanazon beszéddel szólván“. Ezúttal már tökéletesen tisztában volt azzal, mit kíván tőle Isten, és azt mondta a tanítványoknak: .....elközelgett az óra ... keljetek fel és menjünk“. A mi Urunknál, mint földi embernél, ott volt az imádság kulcsa. Ha ö ilyen megfontoltan félretette saját akaratát és Isten akaratát kereste, akkor hogy merünk mi csak úgy „véletlenszerűen“ mondani néhány szót, arra következtetve, hogy sikerült megtudnunk Isten akaratát! A kananeus asszony imája Mt 15,22-28; Mk 7,24-30 A kananeus asszony bajban volt, és szorultságában így kiáltott: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!“ Nem volt komoly ima ez? Dehogynem. A meglepő az, hogy „az Úr egy szót sem felelt neki“. Úgy látszik, a tanítványok egyetértettek az Úr magatartásával, mert azt mondták: „Küldd el őt, mert utánunk kiált.” De mit felelt nekik a mi Urunk? Azt mondta: „Csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem“. Az Úrnak ez a válasza felfedte az asszony előtt, hogy milyen módon közeledhet az Úrhoz. Megértette, hogy mint Dávid Fia, az Úr Jézus egyedül Izráel házával van kapcsolatban és nem a népekkel. így hát odament Hozzá, imádta öt és azt mondta: „Uram, segíts rajtam!" Most már „Úr“-nak szólítja és nem Dávid Fiának. Megértette, hogy egyedül Izráel házának van joga ezzel a megszólítással élni, ezért elhagyja előbbi helytelen kiindulási pontját, és most már mint „Úr“-hoz imádkozik hozzá. Ez az ima meghozta az Úr feleletét: „Nem jó a fiáknak kenyerét elvenni, és az ebeknek elvetni“. A válasz olyan jegesen hideg, úgy hangzik, mintha az Úr visszautasítaná az asszonyt. A tény az, hogy az Úr meg akarta mutatni az asszonynak, hol a helye, mert csak ott ismerheti fel a kegyelmet. Az asszony meg is látta sa-ISTEN ÉS ÉN Ki vagy Te? Ki vagy? ki lelked fehér füzével szent lángolásra bírtad szívemet? Tudd meg, minden élet bennem csak Rólad beszél, ha lehet, anyám, apám, szeretőm, mindenem vagy, mert Te hoztad létre bennem ezt a legyőzhetetlen, boldog, fénylő életet! Istenem vagy-e? — Bizonnyal, mert illetésed fénybe borítá lelkem éjjelét, s ahová hangod, szíved zenéje elhatol, megváltó erőd mindent lángragyújt, mire titkos erőit szórja szét a lét. Nézz be szívemnek titkos rejtekébe, s ott, lenn a mélyben találsz egy tengerszemet, s e tengerszemnek káprázó tükrében ott látod fényözönnel körülragyogva a Te örök, sugárvilágban égő képedet. Rernsey György, festőművész (Vigília) ját helyét és egyben az Úr kegyelmét, és miután most már ő is ismerte az imádság kulcsát, így szólt: „Úgy van Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak“. Ez a beszéd kiváltotta az Úr dícséretét, és azt mondta neki: „Ó asszony, nagy a te hited!“ Ez azért hangzott el, mert ez az asszony megtalálta a kulcsot, azért egészen természetesen fakadt fel belőle a hit. A Márk 7-ben olvassuk, hogy az Úr ezt mondta: „E beszédért eredj el, az ördög kiment a te leányodból“. Rövid imájára megkapta a feleletet, mert hiszen megtalálta a kulcsot, és a lényeget mondta el imájában. Ezt kell nekünk is megtanulnunk. Gyakran hatalmas erőfeszítéssel imádkozunk, de nem kapunk választ Istentől olyan imákra, amelyek célt tévesztettek. Először minden imádságunkhoz 65
