Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 3. szám
meg kell találnunk a kulcsot, mert csak akkor várhatunk választ Istentől. Ne feledkezzünk el még egy nagy jelentőségű dologról. Figyeljünk a belső hangra, nehogy körülményeink, gondolataink vagy érzéseink irányítsanak az imádkozásban. Ha a belső csendes hang azt mondja, imádkozzunk, ha lényünk legmélyén az az indíttatásunk, hogy imádkoznunk kellene, akkor tegyük meg azonnal. A körülmények csak arra valók, hogy mint eszközök odahajtsanak Isten jelenlétébe, hogy tisztességet tegyünk Neki, de semmi esetre sem irányíthatják imáinkat. Gondolataink sem lehetnek imádságaink forrásai, mert csak arra valók, hogy kikristályosítsák belső megfigyeléseinket. Isten akarata szerint csak akkor tudunk imádkozni, ha összhangban vagyunk akaratával. Amíg szóbaáílunk hajlamainkkal, addig nem tudjuk készségesen követni a belső vezetést imáinkban, mert saját vágyaink befolyásolnak, és arra törekszünk, hogy Isten azt hagyja jóvá, amit mi akarunk. Ha hatástalanok az imáink, akkor keresnünk kell az okát. Ha tudakozódunk az Úrnál, egyszer csak elérkezünk egy ponthoz, amire a belső csendes hang azt mondja: ez az! Akkor felszabadulunk, mert megtaláltuk a kulcsot. És ha használjuk a kulcsot és így imádkozunk tovább, biztosak lehetünk, hogy Isten válaszol. Ézsaiás 62,6 így hagzik: „Kőfalaidra Jeruzsálem önzőket állítottam, egész nap és egész éjjel ne nyugodjanak". Ezek az őrizők imádkozó emberek. Fáradhatatlannak kellett lenniük az őrizésben, hogy lássák, ha valami történik, és kiáltsanak. Nekik állandóan emlékeztetniük kellett az Urat. Nem egy egyénről van itt szó. „Egész nap és egész éjjel ne nyugodjanak“. Ezek csoportok voltak, amelyek együtt őrködtek, és együtt vitték kéréseiket az Úr elé. És imádságaikat soha abba nem hagyták, „míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet a földön az Úr." Ki kell tartanunk az imában addig, amíg Krisztus teste (a gyülekezet) fel nem épül. Isten igényt tart imáinkra. Az imádság szellemének kell bennünk lenni, imádságos légkörnek kell körülvennie bennünket, nálunk kell, hogy legyen az imádság kulcsa. Testvérek, induljunk el és tanuljunk meg imádkozni! Keressük meg az imádság kulcsát, hogy már ma eleget tehessünk Isten kívánságának. Watchman Nee „Tizenkét tele kosár“ c. könyvből SZELLEMI ZOOLÓGIA A galamb „Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön“ (Én 2,12). „Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, amelyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, amelyek színarany fényüek“ (Zsolt 68, 14). Habár mindnyájan jól ismerjük a galambokat gyermekkorunktól fogva, madártani tanulmányutunk kapcsán mégiscsak felkeressük a galambok világát, s kissé felújítjuk régi ismeretségünket. A galambok a földkerekség egyik legnépesebb madárcsaládját alkotják. Galambbal találkozhatunk — akárcsak a verébbel — a földgolyó minden zónájában, a sarkkörtől kezdve az egyenlítőig. Nincs a földön nép vagy egyén, aki ne szeretné a bájos kis teremtményeket: a béke, barátság és boldogság szimbólumait. Nagyvárosaink szépségét és érdekességét növelik napjainkban is a tereken, parkokban röpködő galambcsapatok. A Biblia is tele van galambokról szóló idézetekkel, Mózestől kezdve az evangéliumokig. Minket különösen érdekelnek a galambok életéből kiragadott mozzanatok, amelyek szellemi értelemben reánk is vonatkoznak. 1. Elsősorban rögzítsük a tényt, hogy Isten Szelleme galamb képében szállt le a Jordán folyó partján a vízből kijövő Úr Jézusra. Ő a béke, a nyugalom és a csend barátja, — A csőrében olajágat tartó galamb a népek közötti béke és barátság jele napjainkban is. A gerlicék ismert szeretete és 66
