Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
Bódás János: Győzelem Valahányszor egy haragosom a köszönésben megelőztem, vagy felemeltem, ki legázolt, átjárt a boldog tudat: győztem! Szánts meg csak tízzel több barázdát, szőjj pár méterrel hosszabb kelmét, adj békés szót, kedves virágként annak, kinek szemét kivernéd, vagy ételt, italt annak, aki téged étlen-szomjan hagyott, készíts eggyel több műszert, inget, cipőt, rakj jól egy asztagot, ez valami! Nem hazug frázis, nem délibáb, nem lanyha álom, de fogható tett, győzelem ön magadon és a világon! (Isten holdjai) lezzük, hogy Isten ugyanezt el tudja végezni életében. Isten sok istentagadót térdre kényszerített már, akik talán Pálhoz hasonlóan egykor rugódoztak minden isteni ellen. Talán Pál apostol példája helyes megvilágításba helyezi ezt a nehezen érthető igeverset. Vannak akik a Szentlélek elnyerését egy különös érzéshez kötik, s amíg nem érzik a Szentleiket, addig nem is hiszik el, hogy bírják őt. Pedig a Szentlélek bennünk való lakozása nem szükséges, hogy különös érzéseket váltson ki bennünk. A Szentlélek bennünk lakozását nem az érzések bizonyítják, hanem az a munka, amelyet Ö bennünk elvégez. Megváltoztatja gondolkozásunkat, magatartásunkat, egész életünket. Bűntudatra ébreszt, megérteti velünk, hogy Jézus Krisztus váltsághaláía az egyetlen út számunkra Istenhez, és megtérésünk után nap mint nap szelíd hangon int, figyelmeztet, tanácsol bennünket. Ha ilyenkor semmibe vesszük szavát, megszomorodik s háttérbe húzódik. Ha teret engedünk neki életünkben, kibontakoztatja bennünk Krisztus életét. Soha ne a bűneinkre tekintsünk, hanem Jézus Krisztus keresztjére! -i -f Feledékeny hit „Hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban“ (Zsolt 106, 12-14). Mózesről azt olvassuk, hogy „a Láthatatlanra támaszkodott, mintha látná Őt“ (Zsid 11,27). Izráel fiairól ezzel szemben pontosan az ellenkezőjét olvassuk ebben a beszámolóban. Csak akkor ragaszkodtak Istenhez, ha a körülmények kedvezőek voltak. Messzemenően olyan dolgok által hagyták magukat befolyásolni, amelyeket érzékeikkel észleltek, ahelyett hogy a láthatatlan és örök Istenben nyugodtak volna. A mi időnkben sok „néha-keresztyén“ él. Túl sokat foglalkoznak e világ dolgaival, és Isten helyett a körülményektől függnek. Isten azonban azt kívánja, hogy mi egyre inkább mindenben, amivel találkozunk, Őt ismerjük fel, és semmit se becsüljünk le, ha azáltal valamit mondani akar nekünk. Izráel fiai csak akkor hittek, miután látták, hogyan cselekedett Isten. Kételkedtek Isten segítségében, amikor a Vöröstengerhez értek; de amikor Isten a tengeren keresztül utat készített nekik és átvezette őket, s látták, amint a Fáraó és serege a vízbe fulladtak — „akkor hittek“. Minthogy ilyen volt a hitük, hullámzó életük volt. Olyan hit volt ez, amely a körülményekhez igazodott. De ez nem az a fajta hit, amelyet Isten elvár tőlünk. A világ azt mondja: „Csak azt hiszem, amit látok“, Isten azonban azt kívánja, hogy azért higgyünk, hogy lássunk. A zsoltáríró azt mondta: „Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élők földjén!“ (Zsolt 27, 13). Csak akkor bízol Istenben,, ha a körülmények kedvezőek, vagy hiszel a körülményekre való tekintet nélkül? Ch. E. Cowman 35
