Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 1. szám
nek. Pál apostol ilyen értelemben jelenti ki, hogy az ő beszéde, az ő prédikálása nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem Léleknek és erőnek megmutatásában. Kálvin szerint hitünk alapja az Igéjén keresztül megnyilatkozó Isten és a bennünk erről bizonyságot tevő Szentlélek. Istennek bennünk lakozó Szelleme meggyőz bennünket Isten Igéjének a valóságáról. Isten leíratta kijelentett akaratát és kezünkbe adta Igéjét, de egyúttal belénk is helyezte Szentlelkét, és ez a kettő egybehangzóan bizonyságot tesz a valóságról. Hadd világítsam meg ezt egy gyakorlati példával. A keresztyén ember honnan veszi azt a bizonyosságot, hogy valóban Isten gyermekének hivatik? Először is a Biblia kijelenti ezt, másodszor a bennünk levő Szentlélek bizonyságot tesz erről. Újonnan születsz, az Isten Szelleme meggyőz róla, és az Ige is ezt mondja neked. Amikor például egy igehirdetést hallgatsz s valami azt mondja benned: igen, ez így igaz. Talán nem kellemes felismerni, nem tetszik neked, de tudod, hogy úgy van. Isten aktív, élő Isten, kinyilatkoztatja magát, nem hallgat. Megnyilatkozott a teremtésben, és a lelkiismereten keresztül is szól az emberhez. A Bibliából tudjuk, hogy az Ószövetségben gyakran beszélt Isten az Ő kiválasztottaihoz álom által vagy látásban. Volt úgy, hogy szemtől szembe szólt az emberhez. És közel 2000 alkalommal olvashatjuk az Ószövetségben, hogy „az Úr szólt“. A Zsidókhoz írt levél első részének első verséből tudjuk, hogy Isten hajdan különbözőképpen szólott próféták által az atyákhoz, és e végső korszakban Fia által szól hozzánk. Isten a legvilágosabban az Ö Fiában, Jézus Krisztusban leplezte le magát. A Jézus Krisztusban megnyilatkozó Istent mutatja be nekünk az Újszövetség. Maga Jézus mondotta: aki látta a Fiút, az látta az Atyát is. Aki megismerte a Fiút, az megismerte Istent is. Aki hallja a Fiút, az hallja Istent is. És aki engedelmeskedik a Fiúnak, az engedelmeskedik az Atyának is. Isten teljes isteni autoritással ruházta fel az Ő Fiát. A teljes Szentírás Isten Szentlelkóriek vezetése és irányítása alatt jött létre. Ennek megfelelően szavahihető, és számunkra a végső tekintélyt jelenti. Tömören kifejezve ezt értjük a Biblia ihletett, azaz inspirált voltán. Erről szól nekünk a 2. Timóteusi levél 3. részének 16. verse is: „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.“ Az eredeti görög szöveg egyedülálló módon fejezi ki az írás Istentől való ihletettségét. A teopneusztosz görög szó, amelyet a mi magyar fordításunk Istentől ihíetettnek ad viezsza, két részből áll: teosz= Isten és pneo=kilehelni. Tehát Istentől ihletett eredetileg Istentől kileheltet jelent. Ez a kifejezés világítja meg legjobban az írás eredetét. Isten maga lehelte ezt ki úgy, hogy közben emberi eszközöket használt fel. A forrás tehát Istenben van. Isten képes volt emberi eszközeit — a Szentírás szerzőit — megőrizni attól, hogy tévedjenek. Isten a tökéletlen emberből is képes tökéletest előállítani. Ö képes volt Máriát mint egy tökéletlen asszonyt felhasználni, hogy a tökéletes Jézus Krisztust, az embernek Fiát megszülje. Ugyanúgy képes volt Isten tökéletlen, bűnös emberek által egy tökéletes isteni művet, a Bibliát létrehozni. Nem tudjuk például, hogy az Újszövetség egyes szerzőinek heliocentrikus vagy geocentrikus világképe volt, a lényeg az, hogy Isten megőrizte őket a hibáktól. A Bibliában nem találunk sem történelmi, sem régészeti, sem morális vagy tudományos hibákat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Biblia szerzői tökéletes emberek lettek volna. Péter apostol is arról tesz bizonyságot, hogy Isten Szentlelke indította Isten szent embereit a Biblia írásba foglalására. Jézus Krisztus nyilvánvalóan bizonyságot tesz az Ószövetség isteni eredete mellett. A János evangéliuma 10. részének 35. verse azt mondja: „Az írás fel nem bontható“, ami azt jelenti, hogy úgy kell elfogadnunk, ahogy azt Isten leíratta. 4
