Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
13. évfolyam Fény az éjszakában Idegenül és meg nem értve maradni hátul, állni félre. Lenézve vagy tán meg se látva Jézusra várni s új csodákra. Hinni szegényen, hogy tud adni, kár és szemét közt nem kutatni, s meggazdagodva megköszönni, hogy jobb az égi, mint a földi. Mit Tőle vettünk, adni, adni, magunkat folyton megtagadni. Bolonddá lenni Érte bátran s dicsérni Öt a pusztaságban. Bűneinket Elébe tenni, keresztet hordva — énekelni, minden gondunkat Rája vetni... így kellett volna Öt követni! De jaj, mi bűnnel cimborálunk, hamisság útján meg-megállunk. „Bölcsek vagyunk, nincs hát, ki vádol, mert nem beszélünk már csodákról. Kár és szemét közt jár a lábunk, sok égi kincsre nem találunk, s hiába gyűl a földi kincsünk, ha nincs erőnk, hogy föltekintsünk.“ De néha ... nagy éjünkbe fény hull, testünk remeg, vétkezni bénul, bensőnkben felzokog a Lélek, és fölszakad minden zsilipje a Golgotán a drága Vérnek ... F. L. 2. szám
