Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1980 / 1. szám

leírt események történelmi hitelét nagymér­tékben megerősítik. Ez a 66 könyvből, illetve iratbői álló gyűjte­mény több mint ezer éven át keletkezett (kb. időszámítás után 100-ig). Egy-egy része Arábiában, Szíriában, Izraelben, Görög­országban, Itáliában vagy Patmosz szigetén. Szerzői között van pásztor, király, orvos, vámszedő, halász, történetíró. Műfajilag ta­lálhatók benne: elbeszélések, útleírások, életrajzok, visszaemlékezések, költemények, teológiai, filozófiai, jogi vonatkozású részek, néprajz és nemzetségi táblázat. Mindez egységet alkot, összhang és fokozatos előre­haladás, belső fejlődés van benne. Elterjedése egyedülálló. Az ókor többi köny­ve, klasszikusa is, csak néhány irodalomba­rát olvasmánya, de a Bibliából világviszony­latban évente kb. 20 millió példányt ter­jesztenek, több mint 1200 nyelven. Tegnapi újságot már elhajítanak az emberek. A több ezeréves Biblia ma is sok millió ember nélkülözhetetlen napi olvasmánya. Más könyvet kiolvasás után félretesz az ember. A Bibliát rendszeres olvasói kimeríthetetlen­­nek tartják, és mindig találnak benne új, ne­kik való mondanivalót. Ady Endre: „Állandó olvasmányom voltakép­pen nincs más, mint a Biblia.“ — Gárdonyi Géza: „Olyan könyv, amelyet többször is el­olvasok, csak egy van: az Újtestamentum. Mindennap olvasok belőle, már több mint 20 éve mindig ott van az asztalomon, a ko­porsómban is az legyen a szívemen.“ Egyre többen olvassák. A többi könyv elol­vasása után marad az ember amilyen volt. De a Biblia szava évezredek óta ma is ma­gatartást formál, emberek életének új irányt szab, új tartalmat ad. Ez tagadhatatlan tény. Nincs miért tiltakoznunk a Biblia emberi ol­dalának tudományos feltárása ellen. Bár tud­nunk kell, hogy magát tudományosnak valló álláspont is lehet elfogult, a tudomány sem tévedhetetlen, és folyamatosan változik. Nem kell félteni a Bibliát az igazságtól, a valóság­tól. Benne az Ige testet öltött: irodalmi tes­tet, mint Jézusban emberi testet. Ahogy az ember Jézus anyától született, ismerte az éhséget, szomjúságot, fájdalmat és a halál gyötrelmét, noha Isten Fia volt, úgy a Bibliának is megvan a maga törékenysége. Osztozott a könyvek sorsában, elveszhettek eredeti kéziratai, előfordulhattak benne for­dítási, másolási hibák, elírások, szövegrom­lások. Ami pedig emberi szerzőit illeti, egy hason­lattal szeretném megvilágítani a helyzetet. Ha egy igazgató évtizedes vezetői munkás­sága során különböző gépírónőkkel Íratja le­veleit, ezek a levelek magukon viselik a gép­írónők egyéni adottságainak, idegállapotá­nak jeleit. Lehetnek köztük különbségek rendszeretet, fogalmazási és helyesírási készség, intelligencia, életkor és tapasz­talat dolgában, — mégis összeköti valameny­­nyi levelet az igazgató személye, szándéka, mondanivalója. A levelekről igaz az is, hogy különböző gépirónők írták le azokat, külön­böző helyzetben és időpontban, de az is, hogy azonos a szerzőjük. Ez a legfontosabb! Erre utal 2Péter 1,20-21. „Az írás egyetlen próféciája sem fejthető meg önkényes magyarázattal, mert sohasem ember akaratá­ból származott a prófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.“ A Biblia igazi, belső lényegének megértésé­hez éppúgy nem elég az emberi oldal fel­tárása, ahogyan egy ember egyéniségének titkához nem férhet közel a legalaposabb boncolás sem. Ahogyan egy rádió huzalai­nak, kapcsolóinak legrészletesebb ismerete sem azonos a rajta keresztül megszólaló hangverseny szépségével. A hit nélkül kuta­tó bibliatudomány mintegy a dió külső héjá­ról próbál mindent megtudni, anélkül hogy feltörné és a belét — az Ige Szellemi tartal­mát — megízlelné. Érdekes Albert Lüscher svájci lelkész néhány idevágó gondolata: „Volt idő, amikor a Bib­lia nem az volt számomra, ami ma. Tanulmá­nyaim folyamán olyan könyvnek tekintettem, amelyhez csak a legnagyobb óvatossággal lehet nyúlni. Hitelt nem érdemlő mondákat, a képzelet termékeit láttam benne. Minden részletét megkérdőjelezte a bibliakritika. Aztán jött a fordulat. Isten nagy mélysége­ken vezetett át, míg végre kinyílt a szemem Isten benne rejlő üzenetének meglátására. Ellentmondásairól kiderült, hogy azok nem a Bibliában, hanem az én fejemben voltak. Ekkor nagy öröm töltött el, mely egyre csak mélyül. A Biblia a kegyelem kiapadhatatlan forrásává vált számomra, s minél jobban is­merem meg, annál csodálatosabb igazságok tárulnak fel előttem.“ Kierkegaard dán filozófus (1813-1855) sze­rint a Biblia nem azért van, hogy megkri­tizáljuk, hanem hogy megvizsgáljon bennün­ket. A Biblia isteni ihletésre írt emberi mű. Egyszerre isteni és emberi. Nem az a lényeges, hogy „mit szólunk hozzá“, hanem hogy ő mit mond nekünk és rólunk. Mellékes, hogy tüdőszűrés alkalmával hogyan véle­kedsz a röntgenkészülékről. Lényeges, hogy ott milyen felvételt készítenek rólad! Nem az a döntő, hogy a modern ember mit szól a Bibliához, de élet és halál kérdése, hogy mit mond a Biblia Istenről, a világról és ró­lunk. 23

Next

/
Thumbnails
Contents