Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 2. szám

Barát és testvér 2Sámuel 1,17-27 Dávid gyászénekében benne van az a lelkűiét, amelyért Isten annyira kedvel­te ezt az önmagában nagyon bűnös em­bert. Ahogyan elsiratja Sault, megren­dül a szívünk. Izráelt siratja benne. Hogyan mondhatna most valami rosszat életének halálos ellenségéről, amikor egész Filisztea gúnyos győzelmi ének­ben csúfolja Jehova egyetlen népének első királyát. „Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessé­tek Askelón utcáin!" Dávid minden jót elmond Saulról, amit csak elmondhatott. Kettejük kapcsolatáról semmit sem szól, mert arról nincs mit mondania; a rosszat megbocsátotta, jót pedig nem mondhat. Jonatán és Saul sokszor elmérgesedett viszonyáról úgy beszél, hogy a szere­tet takarója itt is mindent rejtsen el. Azt is, ami felett Filisztea örülhetne, de azt is, amiben Dávid káröröme vagy ítélke­zése szólalhatna meg. Ami mindenki előtt látható volt, azt elmondta: hogy szerették egymást. A gyászének közben egyszer csak érzi Dávid, hogy vallomást kell tennie kü­lönleges érzelmeiről is. Igaz, hogy se­­regestől hullottak a hősök, s Dávidnak fájt minden elesett izráelita, de Jonatán­ról mégis külön kell szólnia, mert Jona­tán szeretete Dávid iránt csodálatos volt. Hasonlítja őt a sashoz, az orosz­lánhoz, gyors és bátor harcost énekel meg benne. De nem ez volt Dávid szá­mára csodálatra méltó Jonatánban, ha­nem a szeretete. A halott Jonatán már nem sas, már nem oroszlán. De a halott Jonatán szeretete mégis élő most is. Erről énekel Dávid a tömegsír felett, erről nem lehet hall­gatni. Minden húr együtt rezeg most Dávid szívében. Énekel a sírig tartó Jonatán szeretetéről. Csillogó, önzetlen, ajándékról, amelyet a sír nem takar el: tiszta, gyermeki, baráti, királyi ez a sze­retet: a királyfi önzetlen szeretete a pásztorfiúból lett barát iránt. Nem eről-ISTEN MAGASZTALÁSA Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is kezei alkották. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, térdeljünk le alkotónk, az Úr előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőinek népe, a kezére bízott nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket. 95. zsoltár 1-8a tetett, hanem természetesen folyó, Is­ten kezéből született ez a barátság, ez a szeretet. Felnőtt ember nagyszerű, érett, becsü­letes szeretete, áldozatok gyöngyeivel királyi módon kirakva, a hűség gyé­mántjával ékesítve. Ismersz ilyen bará­ti szeretetet? Jonatán kezéből kiestek a fegyverek Gilbóa halmán. De szeretete elvehetet­­len ajándékként ott volt Dávid szívében. Kifosztották Jonatánt is a filiszteusok, de azt a kardot, amely gyönyörű királyi övvel együtt a barátság pecsétje is volt — amelyet Jonatán egyszer odaajándé­kozott Dávidnak —, azt nem vehette el senki. Hálásak vagyunk azoknak, akik minket tanítva, a lelkiekben új igazságokra ve­zettek el. Köszönjük, ha valaki anya­gi bajainkban testvéri szívvel ránktekin­tett, azután továbbment. Hálát adunk Is­tennek egyesek hősi megállásáért; de semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor arra gondolunk, hogy volt valakink, aki­nek hozzánk való szeretete valóban 31

Next

/
Thumbnails
Contents