Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 4. szám

igénybe vettük-e. A büntetés amire rászolgáltunk, a halál. Isten ezt a bünte­tést igazságosan rendezte. Az egyetlen mód a bűn végetvetésére abban áll, hogy a bűnös meghal. Isten azért ren­delte el ezt a büntetést, hogy megkímélje a mennyet, a világot és az emberiséget a további bűntől. Ezek után ezt a büntetést szeretetből magára vet­te, hogy már ebben az életben és a halál után is megszabadulhassunk. A kérdés csupán az, hogy elfogadtuk-e sze­mélyesen saját szívünkben ezt a sza­­badítást, amelyet Ő a kereszten szerzett meg. Ezt mindenkinek személyesen, magának kell tennie, éppúgy mint ahogy vádlottunknak a csekket magának kel­lett eltennie. Hogyan leszünk hivő keresztyénné A hivő keresztyén olyan ember, aki Is­tent féli és becsüli. Ha Isten elmarasztal­ja őt, igazságosan cselekszik. A hivő azonban olyan keresztyén, aki egyidejű­leg szereti Őt, mivel megtapasztalta, hogy Isten nem csupán igazságos ítéle­tet mondott ki, hanem a büntetést, amit igaz bíróként maga rendelt el, a legnagyobb áldozat révén magára vet­te, hogy az elítélt megszabadulhasson. Jézus Krisztus nemcsak igazságos bíró, akinek az ítélettétel átadatott, hanem Ö a „civil személy", a helyettes, aki szere­­tetben mindazt magára vette, amit saját magának igazságos bíróként el kellett rendelnie. így szolgál Ő rá a mi leg­mélyebb megbecsülésünkre és legfor­róbb szeretetünkre. A helyettesítésnek ez a módja becsületes és igazságos. Hálával és örömmel fogadhatjuk és szív­ből szerethetjük azt az Istent, aki ilyen lehetőséget talált arra, hogy egyesítse igazságosságát és szeretetét. Az ilyen helyettesre fenntartás nélkül rábízhatjuk magunkat. Ha kezében tudjuk magunkat, nem kell félnünk sem a büntetéstől, sem a haláltól, sem pedig Jézusnak az eljö­vetelétől, amikor megítéli a világot. A Bíró tudja, hogy Ö azoknak a helyettese, akik elfogadták ezt a felkínált, az ő álta­la megfizetett szabadítást. Ezért a Bíró személyesen maga bocsátotta el őket, Detlev Block: Nyilatkozat Elmenekülök előled a munkába, amelyik a Te nevedet viseli. Elmenekülök előled a versbe, melyet (talán) sikerülni engedsz. Elmenekülök előled a Te eged csillagainak fürkészésébe. Elmenekülök előled a feleséghez, gyermekekhez, akiket Te adtál nekem. Elmenekülök előled autóm volánja mellé, melyet Te őrzői a balesetektől. Elmenekülök előled óránként mindabba, amit cselekszem. Azért nem jutok hozzá ahhoz, hogy éljek. Németből T. E. már ebben az életben, a saját áldozata árán. Ám csak olyan „elítéltek" fogadhatjákel ezt az „elbocsátást", akik belátták bű­neiket; sokan nem látják be, hogy szük­ségük lenne arra. Az ilyenek sohasem tapasztalják meg a jóságos Bíró szere­tetét. Hivő keresztyénnek lenni annyit jelent: bűneinket Isten és emberek előtt meg­látni és bevallani; lemondani saját bű­neinkről és rábízni magunkat az Úr Jé­zus Krisztus megbocsátó szeretetére, s hálát adni Neki ezért az örök megbo­csátásért. így jutunk el üdvösségünk boldog tudatára. 79

Next

/
Thumbnails
Contents