Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 4. szám
EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 12. évfolyam ünneplés - a valóság talaján „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a körünkben beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről már értesültél, megtudd a kétségtelen valóságot.“ „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének“ (Lk 1,1-3; 2 Pét 1,16). A karácsony világméretű ünnep, hivőknemhivők együttes ünnepe. Hitetlenek is kívánnak egymásnak szóban és írásban „boldog karácsonyi ünnepeket“, megajándékozzák gyermekeiket és barátaikat, karácsonyfát vesznek, ünnepi asztalt terítenek, és valahogy részesülnek a karácsony „hangulatából". És ha megkérdezik őket: mi is az ő ünneplésüknek lényege, tartalma, eredete, azt felelnék rá: Csodálatos szép, hangulatos legenda a karácsony egy jászolban született kis gyermekről, angyalokról, pásztorokról, angyali énekkar hangjairól, égen felragyogó, különös csillagról, annak nyomán útrakelő keleti bölcsekről, a kis Jézus bölcsője mellé letett értékes ajándékaikról. Kisgyermekek számára mindez csodás, bájos, hangulatos mesevilág — de mégiscsak mese, és komolyan venni nem kell, még ha el is andalodik rajta az ember, mint költői képzelet játékán... Ha mi hittel vágyunk is ünnepelni, mégis szembe kell néznünk nekünk is ezekkel a kérdésekkel — s vajon nem bújkálnak-e ezek 4. szám
