Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 3. szám
Képes beszéd - szókép szavakba foglalja. Ezért számunkra nagyon fontos, hogy ne csupán a szavak jelentését ismerjük, hanem a szavak használatának belső törvényszerűségeit is. Minden nyelvnek megvannak a belső törvényszerűségei, de alkalmanként mondanivalónk kihangsúlyozása érdekében eltérhetünk ezen törvényektől és szavainkat vagy mondatainkat újszerű formába öntjük, szóképeket alkotunk. Az ókori görögök rendszerbe foglalták ezeket a sajátos kifejezési formákat, több mint kétszáz faját különböztetve meg. A rómaiak továbbfejlesztették ezt a rendszert, de a középkorban a szellemi hanyatlással együtt a képes beszéd is feledésbe merült. Mindössze néhány író foglalkozott érintőlegesen a szóképtannal (mint olyannal), néhány mindennapi példa megvilágításával, de ez az ókori tudomány annyira feledésbe merült, hogy még a nevét is sokszor éppen az ellenkező értelemben használják. A szavak, mondatok használatának ezt a módját összefoglaló néven görögül shemának, latinul figurá-nak hívták. Ma is használjuk ugyanebben a formában mindkét szót. Séma és figura. Személyre is mondjuk, hogy figura. A szókép szó szerint talán nem igaz: szomjas a föld — képes beszéd, de kifejező. bér... Te petros vagy, de én a petrá-ra építem fel... (Mt 16, 18). Hasonló hangzású, de különböző értelemben használt szavak. (PAREGMENON szókép) Lásd még pl. Róm 2, 1; 5, 19; 12, 3; 1 Kor 11, 31-32 stb. Honnan tudhatjuk, hogy mikor kell a szavakat eredeti jelentésükben értelmeznünk és mikor van szóképpel dolgunk? Amennyiben lehetséges, szó szerint kell az írást értelmeznünk, de amennyiben a tapasztalatainknak ellentmondó kijelentést, tényt vagy igazságot találunk, vagy ahol az az írás egészével ellentmondani látszik, ott jogosan tételezhetjük fel, hogy képes beszéddel állunk szemben. A szókép arra hivatott, hogy figyelmünket valamire felhívja. Akkor járunk el helyesen, ha megvizsgáljuk, milyen igazságnak a kihangsúlyozása rejlik a képes beszéd szavai mögött. A szókép figyelembe nem vétele félrevezet. Fordításokban sokszor szó szerint, sokszor helyesen átültetve (értelem szerint), sokszor azonos szavakkal, de más formában fordul elő. Helytelen értelmezésük alapot adott sok téves tanításnak. Megkülönböztetésük az írás helyes megértéséhez feltétlenül szükséges.-i -f folytatás а 64. oldalról embereket pedig erdőhöz (vagy: nagy farakáshoz) hasonlítja. Mivel azonban Isten célja nem az ember testi-lelki mivoltának megsemmisítése, hanem annak megmentése, átformálása és testiszellemi kiteljesítése, ezért az erdővel kapcsolatban csodálatos ígéreteket is találunk. Ragadjunk ki csak néhányat közülük! Dávid így énekel az eljövendő királyságról: „Akkor örvendezni kezdenek az erdő fái" (1Krón 16,33), és Isten, aki minden teremtményének nemcsak teremtője, hanem megváltója is, így kiált a Zsolt 50, 10-ben: „Enyém az erdőnek minden vadja!“ A Zsolt 96,12-ben ezt olvassuk: „örvend akkor az erdő minden fája“, Ézs 44, 23 pedig így tanúskodik a már végbement megváltásról: „Ujjongva énekeljetek, hegyek, erdő és benne minden fa!“ Életmentő bárány A Ruhr-vidéki Werdenben a katolikus templom tetőgerincén egy kőből faragott bárányka látható, minden díszítés nélkül. Ennek a története a következő: Valamikor régen, ugyanezen a helyen egy tetőfedő végezte a munkáját. De a kötél, amely őt tartotta elszakadt és a tetőfedő a mélységbe zuhant. Mivel a templomot éppen tatarozták, mindenfelé kövek és gerendák hevertek, amelyeken a nyakát törhette volna. A tetőfedő azonban épen és egészségesen állt fel, mert egy bárányra zuhant, amely a kövek között legelt. Szegény állatot szétzúzta az esés, de halálával megmentette a tetőfedő életét, aki hálából kifaragta a bárányt és a tetőgerincen helyeztette el. Nem emlékeztet ez Isten Bárányára, aki meghalt értünk, és így megszerezte nekünk az örök életet? 65 Istennek tetszett, hogy elgondolásait, terveitKeményszívű, vajszívű, vasakarat, nehéz em-
