Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 3. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (3) Lépjünk tovább egy lépést a 4. vershez. A Test (Gyülekezet) és áldásainak elhatározása, amint láttuk, „az eoni idők előtt" történt. A „kiválasztás“ azonban az első, tökéletes, bűn nélküli (világ) rendben. Milyen szédítő csoda, valóság ez! Nem a születésünkkor, nem a megtérésünkkor kezdődött ez, hanem: „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük“ (Zsolt 139,16). Isten már akkor gondolt ránk, számolt velünk. Porba dönti-e ez büszke emberi magatartásunkat? Beképzelt, gőgös gondolkodásunkat, mely az „én“-t még Isten dolgaiban is nagyra emeli? A kiválasztás Krisztusban történt. Ezt Isten határozta el, rögzítette le és erősítette meg Őbenne. Ez ellen senki sem tehet semmit, nem árthat annak, nem változtathatja meg. Azt mondod erre: Ez már fatalizmus! Nem! Ez megfelel Isten hatalmának. Ő a dolgok elkezdője és befejezője (Fii 2, 12-13). Létezik ilyen csoda? Miért éppen engem? Kiérdemeltem én ezt valamivel is? A kiválasztás a „világ teremtése előtt" történt (Károli). Újra egy pontatlanul tolmácsolt fogalom, ami széles körben elterjedt. Az itt szereplő görög szó szószerinti jelentése: LE-DOBÁS (levetés), Isten üdvtörténete nagy állomásainak szintén igen fontos határköve. Jelentőségét csak „az egészséges szavak" betartásával érthetjük meg. Károli ezt a görög szót „teremtés, alap felvettetés, megalapítás", stb. szavakkal adja vissza, de azokra külön szavak szerepelnek a görögben. Az 1Móz 1,1-ben szereplő teremtés tökéletes volt, mint minden, ami Isten kezéből kerül ki. Ez volt az első (világ) rend (kozmosz) és egyben az első világkorszak (eon) is. Ez Isten uralma alatt állt, bűn nem volt, tökéletes rend uralkodott (Jób 38,7). Ezt — az ismeretlen hosszúságú világkorszakot — zárta le a LE-DOBÁS (levetés), ami bizonyára a Sátán lázadásának következménye volt. Az Úr Jézus maga is használta e fogalmat, mégpedig igen pontoson. Különbséget tett a levettetés ELŐTT-i és a levettetés-TŐL érvényben levő dolgok között. A Jn 17,24-ben „a levetés ELŐTT-i" dicsőségről beszélt. Izráel földi királyságáról, mint elhatározott dologról, csak „a levetés-TŐL" szól (Mt 13, 35; 25, 34)! A Krisztus Teste (Gyülekezet) tagjainak személy szerinti kiválasztása, amiről az Ef 1,4 beszél, a Sátán, a bűn megjelenése ELŐTT történt. Péter még arról is szól, hogy a Bárány megöletése, elvégzett dolog volt Istennél „a levetés ELŐTT" (1Pét 1,20). Ez a néhány igehely is milyen világosan beszél, az Izráelnek adott földi királyság alacsonyabbrendűségéről, a Gyülekezet mennyei elhívásáról és osztályrésze dicsőségéről. Az évszázados emberi hagyományok vastag pora és törmeléke eltakarja a dicsőségnek ezt a ragyogását, és vakon ragaszkodunk az Izráelnek adott földi ígéretekhez. „A (világ) rend levetése előtt!" A dicsőség, fény, harmónia, bűnnélküliség idején! A kiválasztás feltétel nélküli volt. Nem azért történt, mert Isten előre látta, hogy ki akarja majd ezt és ki nem. Isten gyermekei között is sűrű homály borítja a „kiválasztás" célját és értelmét. Ezért hangzanak el lépten-nyomon az ilyen, tudatlanságból eredő kérdések: Ha Isten mindent előre eltervezett, hol van az ember „szabad akarata"? Ha kiválasztás van, akkor nincs szükség megtérésre, újjászületésre! Felesleges a misszió! stb. 66
