Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 3. szám
Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó! Határkőnél hittel megállni, határköveknél visszanézni, hálás szívvel múltat idézni, csodákra emlékezni jó. Meglátni, hogy minden utunkat hű és hatalmas kéz vezette. Javunkra szolgált minden tette. Csodákra emlékezni jó. Látni, hogy át viharon, vészen hű Mesterünk hogyan segített. Éjekre fényt hogyan derített. Csodákra emlékezni jó. Határköveknél hálát adni, és hallelujás köszönetben méregetni, mi mérhetetlen. Csodákra emlékezni jó. Messzi évekre visszanézni, és számbavenni ezer áldást... erőt, kegyelmet, megbocsátást. Csodákra emlékezni jó. Hallelujás hálaadással leborulni egy határkőre, s elindulni hittel előre, amerre hív az égi szó. (Evang. Élet) Elgondolkoztató sorok Semmi sem hat olyan közvetlenül a személyiség felébresztésére, mint a személyiség példaképe. Személyiségünk lényege nem a lelki ajándékok, hanem az a szellem, amely azokat működteti. Csak a Biblia mutatja meg az utat a győzelemhez az önmagával küzdő léleknek. Minél mélyebben gondolkodunk, annál takarékosabban bánunk a szavakkal. Minél kevesebbet követelsz az élettől, annál többet nyújt neked. Az élet igazi értékét nem annak hosszúsága adja meg, hanem a mélysége. Imádkozó kezek leküzdik a gondokat, fájdalmakat, szenvedéseket, és ragyogó szárnyalással emelnek fel mennyei magasságokba. Az imádkozok legyőzik az időt, kinyitják az ajtót az öröm előtt, és küzdelem, harc árán utat törnek a fény felé. Amit Isten elvesz tőled, add át neki szívesen, jó helyre került. Eljön majd az az idő, mikor megtanulod az Urat ezért is magasztalni. Dr. Wilder-Smith Igazságosság és szeretet Két fiatalember tanult egy angol egyetemen: az egyik jogot, a másik természettudományt. Igen jó barátok voltak; talán azért, mert ellentétes jellemmel rendelkeztek. A jogász nagyon szolid életet folytatott, szorgalmas volt, és így gyorsan haladt előre tanulmányaiban. A másik ezzel szemben szerette a bort, a lányokat, a nótázást, és külsőleg vidám, gondtalan embernek látszott. Könnyen jutott pénzügyi nehézségekbe, ügyessége és jókedve révén azonban csaknem mindig megtalálta az abból kivezető utat. Tanulmányaik befejezése után mindketten munkába álltak, s az teljesen más követelményeket támasztott velük szemben, mint a korábbi egyetemi diákélet. Évek múltán a baráti viszony a két diáktárs között mindjobban gyengült s végül megszakadt. A jogász gyorsan haladt előre hivatásában, s idővel bírói kinevezést kapott. A természettudós ugyancsak előrejutott, ha ellenkező értelemben is. Megtapasztalta ugyanis, hogy a növekvő élvezet csökkenő örömöt szerez, ennek következtében mind 57
