Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 3. szám
na, akár az összeesésig, de szombaton a kalásztépés, a szétmorzsolás munkáját elvégezni nem volna szabad! — Jézus megfeddi őket és rámutat arra, hogy Isten törvénye ezt nem kívánja; ők megtoldják a maguk emberi okoskodásával az Isten törvényét. Lehet valaki „kegyetlen kegyes“ Vallásos és ugyanakkor irgalmatlan, mint a farizeusok, önelégülten meghozták a maguk égő- vagy véresáldozatát a templom oltárán, hogy ezzel Istennek szolgáljanak, de egy csoportot, amelyik gyógyítva és segítve járt szerte az országban, akár hagyták volna szombatnapon éhenhalni. Nem vagyunk-e mi is olykor egyszerre vallásosak és ugyanakkor irgalmatlanok? Az irgalmatlanság döbbenetes példái: Százkilós gazda csak heti kétszer enged apjának húst enni, mert az öreg nem hoz pénzt. Az a kis munka, amit a ház körül végez, nem ér többet, mint a leves, a krumpli és a hagyma. — Vezetőállásban levő nő eladatja anyjával a házat. Azt ígérte, hogy majd gondozza, de elvette minden pénzét, aztán beadta őt szociális otthonba. — Párizsban egy férfi fekszik mozdulatlanul a Metró-állomáson, mintha ájult lenne, kísérletképpen. Barátja figyelte közben az embereket. Egy órán át senki nem lépett oda hozzá — pedig lehetett a sietők között olyan is, aki talán éppen a templomba igyekezett... Kezdve azon a kisgyereken, aki a gyermekistentiszteleten tanulja az irgalmas samaritánus történetét, de a helyét a vonaton egy öregnek át nem adná, osztálytársát nem segíti a tanulásban, nem kínálja meg finomabb falatjából: Mindenki, aki imádkozik, templomba jár, Isten dicsőségére adakozik, úrvacsorázik, de beteg, öreg, szenvedő embertársához nem tud irgalommal odahajolni (esetleg még azt megállapítja: úgy kell neki), bizony idetartozik a „kegyetlen kegyesek" közé. Gyülekezetekben gyakran tapasztalható, hogy templomjavításra, külső tatarozásra lelkesen adakoznak, de a szegények számára, diakóniai célra nehezebben nyílnak meg a szívek és az erszények ... Vizsgáljuk meg magunkat -az Úr színe előtt: Nem tartozunk-e az ilyen „kegyetlen kegyesek“ közé? Isten irgalmasságot akar Jézus Isten irgalmáthozta közénk és testesítette meg. Ne bíráljuk Öt, mint a farizeusok, hanem kövessük! (Tolsztoj, a nagy orosz keresztyén író megrendítő elbeszélése a „Két öreg“: Zarándokúira mennek a Szent Sírhoz, fogadalmuk szerint azonban egyikük ott marad egy öreg házaspárnál, akiknél éjszakai szállást kérnek, de akiket segíteni kell, annyira elesettek, tehetetlenek. Mégis, a másik, aki odazarándokolt a Szent Sírhoz, a csoport élén látja a barátját, fényesen ragyogva — pedig az el sem ment, mert nem volt szíve otthagyni az öregeket. Ezzel jobban, igazabban szolgálta Istent!) — Isten nem ismer el semmilyen öncélú kegyességet, csak azt, amelynek a lelke a szeretet. „Szeretet nélkül semmi vagyok“ — mondja Pál. Aki Isten irgalmát elfogadja, az lehet maga is irgalmas Ez nem tőlünk telik, hanem istentől ered. Olykor-olykor alkalmi irgalmasságra általában mindenki képes; irgalmasság és irgalmatlanság keveredik az embernél. De folyamatosan, életelvszerűen irgalmas lelkülete akkor lehet valakinek, ha maga számára egyszer igazán elfogadta Isten irgalmasságát, mely Jézus Krisztusban megjelent. Aki átélte: Bűnös, kárhozatot érdemlő bűnös vagyok, de Isten Jézus Krisztusban könyörült rajtam! Az irgalmasság örök forrásából, Krisztusból merítve, gyakoroljunk mi is irgyalmasságot, így tisztelve és szolgálva Istent igazán! Kérüx * * * „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.“ Róm 5,8 56
