Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 3. szám

Kegyetlen ’’kegyes” „Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mintha áldozol az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek“ (Prédikátor 4,17). „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot“ (Máté 12,7). Jézus nem iskolában tanította tanítvá­nyait, mint a mostani teológiai akadé­miák, hanem szemléltető oktatásban ré­szesítette őket, amikor állandóan úton volt velük. Ő maga szertejárt és jót tett, és tanítványainak azt mondta: Kövesse­tek engem. Azok otthagytak mindent Jé­zus hívó szavára és követték Ót. Ahol éppen megvendégelték őket délben vagy este, mint például Betániában, vagy Simon farizeus házában, vagy Má­té házában, ott elfogadták. De állandó hajlékuk nem volt, háztartást nem ve­zettek, és bizony megesett, hogy hosszú utak során megéheztek, [gy történt ak­kor is, amikor gabonaföldeken áthalad­va, az út mentén levő kalászokat letép­ték, szétmorzsolták és éhségük csillapí­tására elfogyasztották. Ezt a mózesi tör­vény lehetővé is tette; Izráelben a föld tulajdonjoga Istennek eme kijelentésén alapult: „Enyém a föld!“ Az igazi tulaj­donos maga Isten, az emberek csak sá­­fárságra kapták és Isten kegyelméből használják. Ez ellen nem is lehetett ki­fogást emelni. De Jézus ellenségei, az álszenteskedő és képmutató farizeusok nyomon követ­ték Jézust és tanítványait, áskálódva és ellenségesen, és abban ütköztek meg, hogy éppen szombaton, az ünnepen és munkaszüneti napon végezték ezt. Nem a falatot sajnálták a tanítványoktól, ha­nem a szombati munkavégzésen botrán­­koztak meg. Szerintük ezeknek a ván­doroknak inkább éhezniük kellett vol­55

Next

/
Thumbnails
Contents