Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 3. szám
Vannak-e testvéreid? Könyörgés homokvárból Játszottam én is homokban, porban, homokvárakra eltékozoitam az életem, s most romokban élek... Megváltó Jézus, ne hagyj szegénynek! Játékom eltört, elment a kedvem, játszó gyerekből bűnössé lettem, tört életemmel Hozzád így értem. Megváltó Jézus, moss meg Te vérrell Homokváramból kőszirtre vágyom, Te légy a szirtem a pusztaságon, s ha jön az árvíz ütközni bennem, Megváltó Jézus, Te tarts meg engem! F. L. Élő kövek „Elkezdte építeni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben, a Mórijja-hegyen, ahol az Úr megjelent apjának, Dávidnak" (2Krón 3,1). Az egeknek egei sem fogadhatják be Istent, és Salamon most mégis házat épít Istennek?! Igen, mert Ő szeretetből azt akarja, hogy egy bizonyos helyen megtaláljuk Őt. Ott akar jelen lenni; ott akar Ő velünk beszélni, és ott szabad nekünk Vele beszélni. Isten maga határozza meg ezt a helyet. — Salamon temploma azon a helyen állt, ahol Abrahámnak fel kellett volna áldoznia a fiát, ahol Isten Dávidnak megjelent. De a jeruzsálemi templom történelmi jelentősége véget ért, amikor a valódi templom, Isten igazi lakóhelye megjelent: Isten Krisztusban! Isten — látható emberi alakban! Ez a „templom" a kereszten „lerontatott", de három nap alatt „felépíttetett“ (Jn 2,19). A Feltámadott egy új testnek — a Gyülekezetnek — a Feje. Most Istennek ez a temploma (1Kor 3,16) világszerte épül élő kövekből „Isten hajlékává a Lélek által“ (Ef 2,22). Beépültünk-e már ebbe a templomba mint élő kövek az Isten Fiában való hit által? Nem azt kérdezem, hogy körülötted vannak-e, hanem a szívedben. És a szívedbe hogyan kerültek a testvéreid? Vajon úgy, hogy kiválogattad, és akit saját ízlésed szerint alkalmasnak és méltónak találtál, azt közel engedted magadhoz? Vagy pedig tudod: Jézus Krisztus adja neked a testvéreket, nem átmenetileg, hanem örökre neked adta. Ezek azok a testvéri kapcsolatok, aminek kezdete van, de vége nincs. Akiket pedig egyszer így el tudtál vállalni, ha elszakítja is őket az élet, a szolgálat messzire, talán hosszú esztendőkre, talán a földi életben többé nincs találkozás, — mégis ott marad a szívben a testvér. Amikor Pál apostol ott volt a börtönben, a szívébe kapott szeretettel hordozza a kis gyülekezeteket. A távolság nem akadályozza meg szolgálatában, írja a leveleket, tusakodik értük név szerint. A háború egy hivő lelkipásztort hadifogságba sodort. Körülötte unatkoztak, de ő nem. Tudta, hogy gyülekezetének 151 tagja van. Nem több és nem kevesebb. Ezt a 151 életet naponta újra és újra térdenállva tusakodva hordozta Isten színe előtt. Isten azt akarja, hogy a testvér — a távolból vagy a közelből —végre egészen a szívünkbe kerüljön. Nem kell hozzá különösebb alkalom. Az kell csak, hogy cselekedő az Isten akaratát, akkor az Ő szeretete teljességre jut a szívedben. Állj meg a kereszt alatt, Jézus szól, és annyi testvért fog ajándékozni neked, amennyire kész a szíved, amennyinek az elhordozására van hűséged és szereteted. Ha kevés a testvéred, akkor keveset kívánsz Jézusból. Ne hazudjunk magunknak, egymásnak és főleg ne az Úrnak. Ha kevés a testvéred, szegény a hivő életed, mert nem engeded, hogy Jézus Krisztus gazdaggá tegyen. Testvér, Jézus újra meg akar áldani, újra meg akar ajándékozni téged. Állj meg a kereszt alatt, hogy rád tekintsen. A bűnbánatot, készséget látva könyörül rajtad, meqszentel és alkalmassá tesz téged. 54
