Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 3. szám

12. évfolyam Gyermekünkkel Isten előtt Olvassuk el Márk 10, 13-16 verseit Nemzetközi gyermekévet tartunk, s ez valamiképpen mindnyájunkra tartozik. Lehet, hogy kis gyermekeink vagy uno­káink vannak, de ha nincsenek is, az élet viszonyulásai összehoznak minket lépten-nyomon gyermekekkel; Krisztus gyülekezetében pedig Lélek szerint a saját fiainknak-leányainknak kell és sza­bad tekintenünk a gyermekeket. Három csoportba sorolhatjuk azokat a kérdé­seket, amelyekre a teljes Szentírás fényében keressük most a válaszokat: Általában hogyan viszonyuljunk a gyer­mekhez, hogyan gondolkodjunk felőle? Milyen magatartást tanúsítsunk a gyermekkel szemben? Milyen értelem­ben hordozunk Isten előtt felelősséget a gyermekért? 1. Hogyan viszonyuljunk a gyermekhez, milyen legyen a gyermekkérdéshez va­ló hozzáállásunk, elvi álláspontunk és lelkületűnk? Ismeretes ilyen tiltakozó magatartás: Nem kell a gyerek, mert csak megne­hezíti az életet, kényelmetlenné teszi a szülők életét, költséggel, fáradsággal, áldozattal jár; zavarja a gyerek a nyu­galmunkat, a munkánkat, a megszokott életvitelünket. (Akad agglegény, aki azért nem alapít családot, mert nem haj­landó vállalni a gyermekneveléssel járó áldozatokat.) Idegesít, minden lehető módon védekezünk ellene. (Ami miatt később, ha már szeretnénk is, nem szü­lethet, vagy nem épen, egészségesen születik.) A másik, szintén helytelen, kisajátító ál­láspont az ellenkező véglet: Nagyon ra­gaszkodom a gyerekhez, mindent meg­adok neki, de magamhoz kapcsolom, valósággal magántulajdonként rendel­kezem vele, hiszen hozzám tartozik, és nem engedem, hogy tőlem elszakítsák. Az enyém, tehát azt kell tennie, amit én akarok! Az Isten szerinti magatartás: Nem tekin­tem a gyermeket „magántulajdonnak", hanem Isten áldásának. — „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Feleséged házad belsejében olyan, mint a termő szőlőtő: gyermekeid asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat“ (Zsolt 127 és 128). Legyenek örömmel vállalt, sze­retettel felnevelt gyermekeink; vegyük komolyan a szép magyar „gyermekál­dás" kifejezést! A híres „salamoni ítélet“ példája bizo­nyítja: Az az igazi anya, aki nem saját birtoklási jogához, hanem gyermeke boldogulásához, boldog életéhez ra­gaszkodik, és ennek érdekében inkább lemondásra is kész, áldozatot is vállal. 3. szám

Next

/
Thumbnails
Contents