Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
KÉRDÉS Olvassuk el: Márk 15,1-21 verseit 1. Miért adták át Jézust a zsidók Pilátusnak? Júdea Róma fennhatósága alatt állt. A római helytartó nélkül nem volt szabad a zsidóknak halálos ítéletet hozniuk vagy végrehajtaniuk, ezért megpróbálták a Jézus elítélésére és kivégzésére irányuló tervüknek Pilátust megnyerni. 2. Milyen vádat emeltek a zsidók Pilátus előtt Jézus ellen? Jogosult volt ez? (15,1-5) Pilátus Jézushoz intézett kérdése világossá teszi ezt. A vád: politikai lázadás. Jézus a zsidók királyának adja ki magát. Emellett a zsidók jól tudják, hogy Jézus vallási mozgalmat hívott életre és nem politikait. Pilátus előtt azonban ilyen vallási viták semmire sem vezettek volna, így a zsidók kétértelmű, hamis ravaszsághoz folyamodnak. Jézus azonban mégis király, csak nem abban az értelemben, ahogy a zsidók vádolták és amiért a rómaiak kivégezték. 3. Márk evangéliuma 15. részében melyik helyen szól Jézusról mint a „zsidók királyáról“? Jézus királysága a megokolása az egész keresztrefeszítési tudósításnak. Ezért vádolták a zsidók Jézust (2. v.). így nevezi Pilátus őt kétszer is a tomboló néptömeg előtt (9. és 12. v.). A katonák is egy királyt gúnyolnak ki, amikor bíborba öltöztetik, tövisből koronát készítenek a fejére és mint a zsidók királya előtt „hódolnak“ előtte (16-19. v.) Ugyanígy a felirat a keresztrefeszített Názáreti Jézus felett a „zsidók királyaiként jelöli meg Öt (26. v.). A kereszten haldoklót a főpapok és az írástudók mint „Izráel királyát“ gúnyolják, aki szálljon le a keresztről, hogy bebizonyítsa hatalmát (32. v.). Názáreti Jézus, a zsidók királya (latinul rövidítve INRl) a „vörös fonal“, amely végighúzódik az egész részen. Ne felejtsük el: Jézus ezt a címet önmagára alkalmazta. 4. Hogyan ítéljük meg Pilátus magatartását? Pilátus hallja a vádakat és a kemény panaszokat a zsidóktól Jézus ellen (3. v.). Tapasztalja, miként vallja meg Jézus az Ő királyi mivoltát és mint hallgat minden egyéb szemrehányással szemben. Pilátusnak — aki a vádlott magatartásán csodálkozik — már itt megálljt kellett volna parancsolnia a gonosz játékkal szemben. Ö nem ezt teszi, hanem gyenge kísérletet tesz Jézus megmentésére a szabadonbocsátási eljárással, de FELELET minden eredmény nélkül. Bár felismeri, hogy Jézust a főpap hamis indítóokokból vádolja (10. vers: irigység), mégis keresztrefeszítteti Jézust. Miért? Kényelemből? A Palesztinában lehetséges nyugtalanságtól való félelmében? Aggodalmából, hogy a zsidók vádat emelhetnek ellene Rómában? Ez és egyebek játszhattak közre abban, hogy Pilátus meghozta igazságtalan ítéletét és végre is hajtatta. 5. Miért gúnyolják ki a katonák Jézust? (15, 16—18) Minden idők embereiben megtalálható a durvaságra, brutalitásra való hajlam, nemcsak az akkori idők katonáiban. Ahol ez az „ember-bestia“ kitombolhatja magát, gyakorlattá válik, és az embernek ez a gonosz lénye kitűnik. A katonák számára Jézus kigúnyolása nem jelent mást, mint kellemes változatosságot, mint szórakozást más rovására. A szenvedő embertárssal nem törődnek, legfeljebb sajnálják, akinek belső és külső nyomorúságát ezzel még fokozzák. Ilyen kegyetlenek tudunk mi, emberek lenni. 6. Miért nevezi az írás Simont és fiait név szerint? (21. v.) Ezt nem tudjuk pontosan. Vajon ő és fiai különös szerepet játszottak az ősgyülekezetben? A Róm 16,13-ban is találkozunk egy Rufus-szal. Ha Márk evangéliumát Rómában írták, akkor ez egy lehetséges magyarázat lenne. HARANGSZÓ Bim-bam, bim-bam ... Zeng az erdő, zeng a rét, száll a hívás szerteszét: bim-bam, bim-bam ... Bim-bam, bim-bam ... Zeng a szívem is vele: áldassék az Úr nevel Bim-bam, bim-bam ... Bim-bam, bim-bam ... Templomunkba jöjj velem! Istené a győzelem. Bim-bam, bim-bam ... 41
