Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
KÖNYVISMERTETÉS FIATALOK KÉRDEZNEK Miért van háború, luxus, szegénység? Miért van halál? Miért élünk? Mi lesz a jövőben? Isten? Gondviselés? Teremtő? Mind-mind égető, fontos kérdések, amelyeken többé-kevésbé mindenki elgondolkozik, de különösen foglalkoztatják a fiatalokat, akik még életkedvvel és nagy reményekkel néznek a jövő elébe. A fiatalok nagy barátja, a genfi John H. Alexander „meghallotta“ ezeket a kérdéseket. Tudta, hogy napjainkban sokan vállalkoznak a válaszadásra, de hamis válaszokat adnak, a fiatalokat csalódásba, zsákutcába vezetik. Ezért fáradságot nem kímélve, összegyűjtötte sok kortársunk válaszát, amelyek mind a Szentírás biztos kijelentésein alapulnak. A legkülönbözőbb témák írói között találunk űrhajóst, motorversenyzőt, neves evangélistát, ismert sportolókat, lelenc-gyereket, pilótákat, stb. Válaszaik életközeliek, s éppen ezért jó eligazítást adnak a kereső fiatalnak. Nincs már visszaút Az Atlanti-óceán fölött csődöt mondott egy négymotoros utasszállító repülőgép egyik motorja. A stewardess megnyugtatta az utasokat: „Nincs semmi okuk az aggodalomra, a gép három motorral éppoly jól tud repülni.“ De azért bizonyos feszültség keletkezett. Hirtelen egy másik motor is meghibásodott. A pilótafülkében nyugtalanság uralkodott, mert túljutottak a „point of no return“-on, azon a ponton, ahonnan többé nem lehet visszafordulni, és kénytelenek voltak továbbmenni. Vajon két motorral célhoz érnek? Magasan az óceán hullámai fölött nyugtalankodtak az utasok, és minden okuk megvolt rá. De nem lehetett semmit sem tenni, el kellett fogadni a dolgot úgy, ahogy volt. Az esetleges haíál küszöbén az ember végigtekinti a múltat. A valóság fényében látják ilyenkor múltjukat, emlékeiket, tapasztalataikat, harcaikat és tévedéseiket az emberek. Ó, bárcsak újrakezdhetnék az életet! Talán te is ezt kívánod? Nem tekintettél végig már egyszer úgy az életeden, ahogy ezek az utasok? Akár fiatal, akár öreg vagy, biztosan van olyasmi az életedben, amit szeretnél meg nem történtté tenni, és olyasmi is, amit pótolni szeretnél. Miért vársz addig, amíg már nincs visszatérés? Vigyázz, eljön a nap, amikor már késő lesz! A Biblia így ír erről a napról: „.. . míg a veszedelem napjai el nem jönnek, és míg el nem jönnek az esztendők, amelyekről ezt mondod: nem szeretem ezeket!“ (Préd 12,3). Egy férfi a minap kijelentette: „88 éves vagyok, ezek a dolgok már nem nekem valók.“ Csődöt mondott már egy motor az életedben? Voltak nehézségeid, amelyekkel keménykézzel kellett megküzdened? Volt bűnöd, amely mély nyomot hagyott az életedben? Voltak bánataid, amelyek szomorúságra hangolták lelkedet? Ne várj addig, míg a második motor is kiesik! Fordulj Ahhoz, aki megígérte: „Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem" (In 6,37). Talán közönyös vagy, vagy magadat Isten dolgai fölött állónak érzed. Talán ateista vagy, és meg vagy győződve arról, hogy az egész Biblia legendák gyűjteménye csupán. Úgy érzed, minden jó és szép úgy, ahogy van, és csak a reményteleneknek van szükségük Jézus Krisztusra. De ki kezeskedik arról, hogy motorjaid nem mondják fel hirtelen a szolgálatot? És akkor hosszabb vagy rövidebb siklórepülés után belezuhansz az óceánba, ahol megfulladsz . . . „Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszede42
