Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
mért“ (Csel 9,16). A földi, anyagi jólét, egészség mércéjével a Gyülekezetnek adott áldások nem mérhetők le. Ez balgaság lenne. A földi jólét legtöbb esetben hamisság gyümölcse. Isten, az Atya az, „Aki megáld minket minden szellemi áldással az égiek között, Krisztusban“ (3. v.). Itt meg kell állnunk, hogy a magyar olvasó előtt néhány bibliai fogalmat röviden tisztázzunk. Enélkül sem ennek a versnek üzenetét, sem más bibliai helyekét világosan és Isten gondolatai szerint soha meg nem érthetjük. Pál leveleinél ez különösen fontos, mert még Péter is elismerte, hogy azokban „vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak“ (2Pét 3,16). A „helyes hasogatás“ mellett egy másik igen fontos alapelvről is írt Pál Timóteusnak végrendeletében, a 2Tim 1,13- ban: „Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben“. A végrendelkező akaratát még világi viszonylatban is illő betartani. Pál végrendeletének szavait közel kétezer éven át szinte semmibe sem vette a keresztyénség. HELYES HASOGATAS — EGÉSZSÉGES SZAVAK. Ezek betartása forradalmasítaná az emberi hagyományokban megcsontosodott keresztyén gondolkodásmódot. A lélek és szellem közti különbségről újabban egyre több szó esik, szóban és írásban egyaránt. Ez már nem teljesen új a magyar olvasó előtt sem. A Test (Gyülekezet) áldásai nem „lelkiek", azaz a bibliai szóhasználat szerint nem földiek, anyagiak vagy érzelmiek, hanem „szellemiek“. A Szellem tulajdonságaival rendelkezők, mint a hit, szeretet, kegyelem, erő, stb., amiket nem szükségeink szerint, hanem az Ó gazdagsága szerint ad nekünk. Ennek átvételéhez azonban le kell vetkőznünk a régit, az ó-t és felöltözni az újat, a fiatalt. Amilyen mértékben hatni tud az Ö Szelleme életünkben, olyan mértékben vagyunk képesek a szellemi áldások átvételére. A 3. versben szereplő fogalom az „égiek“, vagy a Károli szövegben „mennyek“, már bővebb magyarázatra szorul. A magyar bibliaoivasó előtt az: ég, egek, menny, mennyek, mennyország mennyei fogalmak ugyanazt a dolgot jelentik. Ezek különbségének magyarázatára most nem térünk ki, csak a versben szereplő „mennyek“ szóra. Ez a görögben melléknév és szószerinti jelentése: égiekben. Olyan dolgokról van szó, amik az égi testeken vannak. Ellenpárja az, ami a szilárd földön van (pl. 1Kor 15,40). Fontos az esetek megkülönböztetése, mert a birtokos esetben levők azokra a dolgokra vonatkoznak, amik jellegükben égiek (mennyeiek), bár a földön vannak (Zsid 6,4; 11,16); a részeshatározóesetben pedig azokra a dolgokra vonatkoznak, amik az egekben helyezkednek el (Ef 1,3; 3,10). A Gyülekezet áldásai tehát szellemiek és az „égieken levők között“ helyezkednek el. Ez az egy szó is mennyire megszégyenít bennünket, akiknek szíve a látható, földön levő dolgokon csüng. Az Ige azonban már az első versekben felemeli tekintetünket oda, ahol Krisztus és az áldásaink vannak. Az „égieken“ kifejezés (részes esetben és többes számban) csak az Efézusi levélben fordul elő. Érdemes ezeket szövegösszefüggésükben tanulmányoznunk. Az 1,3-ban a Gyülekezet áldásainak jellegéről és helyéről van szó. Az 1,20-ban azt olvassuk, hogy Krisztus is ott ül az Atya jobbján. A 2,6-ban arról beszél, hogy Krisztus Jézusban, vele együtt minket is oda ültetett (aorisztoszban). A 3,10-ből megtudjuk, hogy ott szellemi fejedelemségek és hatalmasságok is vannak. Végül a 6,12 a gonoszság szellemi lényeiről szól, akik „a magasságban vannak" (Károli). Azonnal felmerül a kérdés, hogy Isten és Krisztus legszentebb, legbensőbb jelenlétében vannak a sötétség fejedelmei is? Ott, ahol a Gyülekezet áldásai is? Nem gondolnánk! Oda még az égi követek, az angyalok sem léphet-39
