Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 2. szám
Levél egy édesanyához „Nem ez vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy láthatóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.“ János 9, 3 A vakon születettnek a története már sok kétségbeesett szülő számára jelentett segítséget.. Egy születésétől fogva beteg gyermek anyjához szóló levelében ez olvasható: „Az orvos mondta neked, hogy gyermeked a súlyos betegséget valószínűleg örökölte. Ez téged nagyon megijesztett, mivel ilyen örökségről semmit sem tudtál. Kettős kín a számodra, hogy látnod kell, miként szenved gyermeked, s egyúttal azt is tudod: Az élettel együtt én adtam tovább neki ezt a szenvedést is. Szeretnélek emlékeztetni téged Jézusnak a vakon született fölött elmondott szavaira. Bizonyára jól bele tudod magad élni az ő szüleinek helyzetébe. Amint ott a vaknál, így a te gyermekednél is a betegségnek semmi köze a bűnhöz, és ezért a bűntudathoz és a büntetéshez sem. Nyugodtan utasítsd el magadtól a borzasztó gondolatot: „Ez az én bűnöm!“ Most azt kérdezed magadtól, mi lesz az én gyermekemből? Tartsd magad Jézus szavához. Amiképpen a vakon született esetében, bizonyára ez a betegség is alkalom Isten számára, hogy nyilvánvalókká legyenek az Ő cselekedetei. „... miértvárat akkor hát Isten minket oly sokáig?“ — teszed fel a kérdést. Én sem tudom ezt. Én csak azt tudom, bármennyire is rá vagyunk utalva az orvosi tudományra és kutatásra, Isten továbbra is tevékenykedik. A hit számára ez szilárdan áll. A te fájdalmadról nyugodtan eltekinthetsz Isten munkájára, az emberileg lehetőről vagy lehetetlenről Isten akaratára és szándékára. Az Ő tevékenysége gyermekeden és rajtad ne maradjon a fájdalom hátterében, hanem éppen a fájdalom által jusson az előtérbe és váljék világossá. Mindig itt az ideje az Ö elrejtett segítségének. — Elrejtett segítségének idejére várnunk kell. Ne emészd fel most lelked erejét a fájdalomban és gondokban, hanem erősödjön meg az a várakozásban és reménységben. Szerettesd meg gyermekeddel Istent. Éld előtte az Isten iránti szeretetedet. Fájdalmad nem kevésbé súlyos, mint gyermeked betegsége, és mindkettőtöknek azzal együtt kell élni. Gyermekednek le kell olvasnia rólad, hogy semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől. Isten szeretetével nyugodtan élhetünk a szorongattatásaink között is!“ Reményik Sándor: Ne ítélj! Istenem, add, hogy ne ítéljek — Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést — Egy óriás összhangnak lássak. A dolgok olyan bonyolultak, És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan egy ügy ün ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy mind halkabb legyek — Versbens mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül. 36
