Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 2. szám

12. évfolyam Emberfeletti cél „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen.“ Mire Ö így szólt: „Jöjj!“ Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen és Jézus felé ment. Máté 14, 28-29 Micsoda emberfeletti cél, milyen hallat­lan vágy. Micsoda emberfeletti feszült­ség a vágy és a megvalósulás útja kö­zött. „Hozzád... a vizeken!“ Jézus­hoz ... a lehetetlenen át! Jézushoz . . . az emberileg elképzelhetetlen úton! Ma is, most is így van, nemcsak a Ge­­nezáret taván. Nemcsak a meglábolha­­tatlan, járhatatlan vizek lehetetlensé­gek, amelyek távol tartanak az Úrtól. Mindig lehetetlenségek vesznek körül. Mindig lehetetlenségek választanak el Jézustól. A belsőlehetetlenségeklégiója áraszt el mély vizek gyanánt: bűnök, megkötözöttségek, kísértések, indula­tok, kívánságok — saját magam min­denestül. Mily nagyok a körülöttem le­vő lehetetlenségek. Mily járhatatlan az út lélektől-lélekig, a közelvalókhoz, a testvér szívéig; a kívül állóhoz, a hitet­len lélekig; a beteg lélekig, a megkötö­zött lélekig. Mily nagyok a földi lehetet­lenségek. Sokszor még a testi lehetet­lenségek is. Járhatatlan, meglábolhatatlan vizek, ör­vénylő hullámok mindenfelé. Mégis Hozzád, Uram, mindenképpen, mindenáron, éppen ezeken a vizeken át, éppen a lehetetlenségeken át. Mily drága a lehetetlenségek között Pé­ter forró vallomása, szívének döntése: „Hozzád ... a vizeken!" Péter szíve mélyen kitárult az Úr szent személye előtt. Ellenállhatatlan volt ne­ki Jézus vonzása, teljesen betöltötte az egyetlen vágy, az egyetlen cél: Jézus­hoz — mindenáron! Nem fontolgatta az út lehetetlenségeit, hitben döntött. A hit vallomása, a hit könyörgése tört fel szí­véből: „Uram... parancsolj!“ Tudta, hogy a lehetetlenen át csak Jézus készítheti meg az utat. Egyedül neki van hatalma arra, hogy a lehetetlent lehet­ségessé tegye. Az Úrnak drága volt ez a döntés, azonnal válaszolt rá: „Jöjj!“ Igét adott Péternek, személyesen neki szóló Igét. Ez az út Jézushoz vezet a le­hetetlenségeken át. A Léleknek az útja — a hitnek az útja. Az Úr nem a vizek­nek parancsolt, hanem Péternek. Nem a látható utat készítette meg neki, ha­nem a hitnek útját, az Ige útját. De az Úrtól megkészített úton járni kell. Péter újból döntött, most már gyakorla­tilag. Kiszállt a hajóból, megindult a hit­nek az útján, az Ige útjáh és elindult a vizen Jézus felé. A cél határozott: Jézus. Ha pedig ez a cél, akkor lehet járni a vizeken, a lehe­tetlenségeken, az Úrtól megkészített utakon, a boldog célbajutásig: „Hozzád... a vizeken!“ 2. szám

Next

/
Thumbnails
Contents