Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám
PÁL APOSTOL IMÁJA „Mivégből imádkozunk is mindenkor tiérettetek, hogy a mi Istenünk méltónak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel és a hitnek hathatós munkálásával. Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus neve tibennetek és ti is Ő benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből“ (2T esz 1,11-12). A nagy apostol, Pál imádkozási módjába leveleiben több helyen betekintést nyerünk. Egyszer így ír: „Hálát adok az én Istenemnek minden tirólatok való emlékezésemben. Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén“ (Fii 1,3-4). Hány embert foglalhatott Pál imájába, és meddig tarthatott egy-egy ilyen ima, melyben a Filippiben lévő minden keresztyént megemlített Pál? Majd ezt olvassuk: „Azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben, hogy megítélhessétek, mi a rossz és mi a jó“ (Fii 1,9-10). — Egy másik gyülekezethez ezt írja: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, tiértetek könyörögvén“ (Kol 1,3). Tanulságos megjegyezni, hogy Pál az imáit hálaadással kezdi, és nem mindjárt kérésekkel. A fent idézett két versben Pál a Krisztusban hivő, szellemi ember belső fejlődését sorolja fel, és ezért igen tanulságos ez a rövid ima. Ez a szellemi fejlődés az ima szerint 5 szakaszból áll, amelyek a következők: 1. „Imádkozunk, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra.“ A Krisztusban való élet tehát azzal kezdődik, hogy Isten elhív bennünket bűneink ellenére, hogy bűneinknek bocsánatát és az örök életnek reménységét vegyük a Krisztus halála és abban való hitünk által. Isten előbb szeret bennünket, mint mi Öt, és ezen elhívásban, mely a Szent Szellem indításából áll, előbb szól hozzánk, mint mi Őhozzá. Nem érdemből hív bennünket Isten, hanem atyai szeretetéből és kegyelméből. 2. „Imádkozunk, hogy a mi Istenünk töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel.“ Megtanuljuk tehát a kérésből, hogy nagy elesettségünk miatt még a jóban való gyönyörködésre is Isten segít el bennünket. Azt mindnyájan ismerjük, hogy a rosszban Isten nélkül is tudunk gyönyörködni. Az ember hajlik reá, hogy a rosszban való gyönyörködés mellett némely igazságban is gyönyörködjön, de Pál azt kéri, hogy minden igazságban gyönyörködjünk, éspedig teljes mértékben s teljes erővel. Ezt csak olyan valaki kérhette, aki ismerte ezt a gyönyörűséget. 3. „Hogy töltsön be titeket a hitnek hathatós munkálásával.“ Itt azt kéri Pál, hogy hitből való és erőteljes legyen a szellemi embernek Isten országában való munkája. Micsoda mély bepillantást enged itt Pál saját felfogásába és munkamódszerébe! Itt is világosan olvassuk, hogy az Úrért való munka csakis hitből fakadhat, sem anyagi érdek, sem emberek előtt való szereplés, sem semmi más földi ok ne legyen az ily munkával összekapcsolva. Tapasztalás mutatja, hogy nincs is maradandó áldása az olyan tevékenységnek, amely nem hitből fakad, bármily sokat halljuk is benne Isten és Jézus nevét. A Hegyi Beszéd végén (Mt 7,22-23) világosan figyelmeztet Jézus mindnyájunkat: „Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, és akkor vallást teszek majd nekik: sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők." Az ilyen tevékenység tehát lehet nagy, de nincs mögötte a Krisztusban való élő hit, s ezért hiányoznak a megszentelt cselekedetek is. 4. „Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve tibennetek.“ Ez azt jelenti, hogy ne csak a Jézus neve hagyja el ajkainkat, hanem az Ö bizonyságtétele és példája láttassák meg életünkön. Micsoda megszentelt, tiszta éle56
