Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám
Izráel szabadító és vezérlő Istenét a pusztában. Hízelkedtek, morogtak, zúgolódtak, átkozódtak, hazudoztak s Egyiptomot óhajtozták. Az Úr pedig „Útnak indította népét... biztonságban vezette őket, nem retteqtek" (Zsolt 78, 52-53). Erős vezetés Isten vezetése nem hideg útmutatásokból áll, hanem a szeretet gyöngéd vonzásából, a Szentlélek kéréseiből, fellángoló örömeiből. Az Istennel való közösségből kiáradó erő alatt halad az engedelmes gyermek útja. Ez valóban a fiúság öröme, nagyszerű öntudata, és Pál apostollal együtt kiáltjuk a Szent Szellem vezetése alatt járva: Abba, Atyánk! De erős ez a vezetés úgy is, hogy fényit. Kíméletlenül vezet át szétrombolt ábrándjaink törmelékein, és azok megtaposására késztet. — Elszakít szívünkhöz nőtt élettársat, drága gyermeket. A tegnap még viruló egészséget elveszi s megengedi, hogy egy jószándékú úton balesetben súlyos sérülés érjen. Az örökkévaló szeretet ereje nyilvánul meg ebben a vezetésben is. Magasztaljad érte Istent, könnyek között is! Nehéz úton vezet „Az én igám kedves és az én terhem könnyű" — mondja Jézus. Hogyan lehet mégis nehéz ez az út? — Amíg meg nem tagadjuk magunkat, meg nem feszítjük testi indulatainkat, egész lázadó, okoskodó, konokul makacs voltunkat, addig kibírhatatlan ez az iga. Az Úr sokszor nehéz úton vezet. Pál apostol ír arról, hogy életük felől is kétségben voltak. Leírja a sokféle szenvedést. Nem volt könnyű útja. — Istvánnak is ott kellett áliania a gyilkos embergyűrűben. Népe fiainak szemében gyűlöletes tűz lobogott — Jézus ellen. Olyan igehirdetéssel kellett őket megszólítania, amely ezt a gyilkos lobogást pusztító tűzzé tette. István ott állt a megvadult tömeg előtt, és saját szolgálatával tette meg az utolsó lépést a biztos megköveztetés felé. Nem, ez nem könnyű út. És mégis könnyű. Olyannak látták István arcát, mint valami angyalnak arcát, ő pedig látta a megnyílt eget. Haláltusájában nem hallat jajszót és vádakat, csak közbenjáró könyörgést a gyilkosaiért. örök életre vezet Abrahám és Mózes látták a láthatatlant, és Pál apostol „nem bizonytalanra“ futott. Sok mindent nem tudunk előre ezen az úton. A váratlan fordulatok és meglepetések Isten atyai nevelőeszközei. De egyet biztosan tudunk: odavisz, ahol Ő van. Dicsőséges otthonát örökre megosztja velünk. A tékozló fiú, bármilyen rongyos volt is, bármekkora tékozlás vádolta is, de hazafelé tartott, és ez volt megmenekülésének útja. Minket is vádolhat sokféle tékozlás, sokféle szándékos és más engedetlenség, kihívó istenkísértések sora. Orcátlan barátkozás a bűnnel s mégis kegyes szavak! Igen ez igaz. Bánt is ez minket és szégyenkezünk. De a fiák örömben és szégyenben hazafelé mennek. Az atyai ház egyre láthatóbb. Amit emberi szem nem látott, fül nem hallott, ami csak Isten szerelme volt képes elkészíteni, mindazt adja nekünk áldott Fiában — örökre. A fiák tudják, hova tartanak, ismerik az út végét. Ne hagyd magad bizonytalanságban efelől! Míg Urad vezet, az út hazafelé visz! Z. J. MICSODA HIT KELL HOZZÁ Micsoda hit kell hozzá, hogy a rend, a csírák rendje s a galaktikáké magától lett, hogy nincs, aki teremt, csak az anyaghoz fordulhatsz csodákér'. Micsoda hit kell hozzá, hogy magad, te komputernél sokkal többet érő véletlenek vak képződménye vagy, micsoda hit kell hozzá, hogy — nem él Ő! F. L. 38
