Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám
SZELLEMI BOTANIKA Az olajfa „Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké“ (Zsolt 52,10). „De az olajfa így felelt nekik: elhagyjam az én kövérségemet, amellyel tisztelnek Istent és embereket?" (Bír 9,9) Tanulmányutunk a Szentföldre vezet, az ezüstösen ragyogó, örökzöld lombú olajfához. Virágzatának rendkívül kellemes, édes illatával már messziről csalogatja magához a fáradt vándort. Az olajfa ugyanott él, ahol a fügefa és a gránátalmafa. Életfeltételei is ugyanazok, mint az említetteké. A Földközi-tenger partvidékén élő népek már évezredekkel ezelőtt előszeretettel foglalkoztak olajfatermesztéssel, a tőle nyert, igen értékes olajbogyókért. A .Szentföldön minden hegy a csúcsáig be volt telepítve olajfákkal. Az olajfa is nagyon kedveli a napos, homokos-kavicsos hegyoldalakat. Az Olajfák-hegye, valamint a „Gecsemáné-kert" is innen kapta a nevét. Gethsemane=olajsajtó. Az olajfának 2-3 cm hosszú, szilva alakú terméséből igen értékes olajat préselnek, amely nemcsak étkezési, hanem gyógyítási célokra is igen alkalmas. Színe fehér, íze, illata kellemes, tápértéke és vitamintartalma nagy. Ebből az olívaolajból készítik a legfinomabb kenőcsöket, szappanokat, halkonzerveket, és finom műszerek és szerkezetek kenéséhez szükséges kenőolajat. Az ószövetségi időkben ez az olaj égett a templomok és lakóházak gyertyatartóira helyezett lámpásokban, ennek az olajnak és néhány illatszernek a keverékével kenték fel Izráel királyait, papjait, prófétáit, s ez az olaj képezte az ételáldozatok egyik alkotórészét is. A fentiekből megértettük, miért lett az olívaolaj a Szent Szellemnek s az Ö közösségében élő embereknek a szimbóluma. Az olajfa annak a hivő embernek a jelképe, akiben a Szent Szellem felhalmozta nemcsak a tápláláshoz, de a gyógyításhoz szükséges szellemi ajándékokat is. Ahol az olaj bőségben van jelen, ott van az asztalon tápláló, ízletes étel; ott van gyógyír a betegek számára, világosság a homályban botorkálóknak; ott zajtalanul, simán „működik" Krisztus Egyháza — ez a csodálatos, menynyei élő „Szerkezet". Nem a szalmaszál Ha egyszer már körülfogott a víz, hogy elborítson a sötét halál — de végül valami kimentett — tudod-e már: nem a szalmaszál! Ha feküdtél félig összetörtén szakadék fölött, törmelék alatt — de végül valami kimentett — nem az ág volt! Az is leszakadt... Azért, ha lesz majd olyan megrendült órád, amelyről azt hiszed, hogy az a vég, ne kapj ág után, szalmaszál után: Isten kinyújtott keze nyúl feléd! Lukátsi Vilma Az olajfa is a hasznos, tápláló és gyógyító szolgálat jelképe. Rendkívül hosszú életű. Az Olajfák-hegye lábánál most is látható néhány öreg olajfa a Gecsemáné-kertben, amelyek szemtanúi voltak a nagy „golgotái Olajsajtó“ körül lezajlott eseményeknek. Adja az Úr, hogy minél több hivő keresztyén — férfi és nő — váljék szellemi olajfává: telítődjék meg önzetlen krisztusi szeretettel, mélységes részvéttel, és imádkozzék buzgón szenvedő embertársaiért. „Mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése" (Jak 5,16). Egy dolog ne riasszon meg bennünket, hogy tudniillik minden olajfakertben ott van a „sajtó“! Sajtó nélkül nincs olaj. Életünk kísértései, megpróbáltatásai, betegségei, szenvedései jelentik számunkra ezt a sajtót. De pont ez a sajtó nemesíti, gazdagítja gondolati és érzelmi világunkat Isten dicsőségére és embertársaink javára. Aki éhezett, megérti az éhezőt. Aki szenvedett, megérti a szenvedőt. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid 4,15). Virágh Ádám 39
