Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám
PÜNKÖSD UTÁN Pünkösd előtt — sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt — ígéretek zenéje. Pünkösd előtt — esedezés, esengés. Pünkösd előtt — halk hajnali derengés. Pünkösd előtt — szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt — koldusszív tárulása. Csendesen várni — várni, hinni, kérni! Aztán — boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után — szent égi erőt vetten, pünkösd után — Lélekkel telítetten, pünkösd után — bátor tanúvá lenni, pünkösd után — szolgálni, égni, tenni, pünkösd után — régit kárnak ítélni, Krisztusnak élni és másonak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után — adni, adni, adni! Túrmezei Erzsébet (Evang. Naptár) Hasznos tanács „ülj az utolsó helyre!“ Másokat nézz az elfedező szeretet szemével, tetteiket igyekezz jóra magyarázni, magad fölött azonban gyakorolj kemény önkritikát: ülj az utolsó helyre! Lásd be, hogy hibáid, bűneid, mulasztásaid révén éppen odavaló vagy! Ott vagy a helyeden, ott ülnöd nem méltatlanság, hanem igazság. Isten vendégségének csak kegyelemből lehetsz részese, semmiképpen sem érdemeid alapján. És az utolsó helynek nincs kockázata. Onnan nem lehet megszégyenülve lejjeb zuhanni! Vagy valóban odavaló vagy s akkor a helyeden vagy, vagy többre is alkalmas lehetsz, és akkor majd úgyis feljebb ültet a Gazda. De ne magad tülekedj, törtess! ülj az utolsó helyre, evangéliumi lelkűiéiből, Jézus példáját követve. Jézus „önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl“ — istenségét elrejtette, midőn testünket felvette. Olyan volt köztünk, mint aki szolgál, a betlehemi bölcsőtől a lábmosáson át a kereszthalál üdvösségszerző szolgálatáig. Jézus földre jötte, kereszthalála óta az utolsó hely nem megalázó, hanem dicsőséges. Jézus tanítványának Mesterétől egy életen át tanulgatnia kell, hogyan készülődjék akár egy egyszerű vendégségre, akár az élet „lakomájára", akár az örök menyegzőre: szerényen, alázatosan. A gyülekezetben nincs nagyobb cím és rang, mint „egy az én legkisebb atyámfiái közül“. Így tartotta magát Pál apostol a bűnösök közt elsőnek, az apostolok között legkisebbnek, apostolságra méltatlannak. Légy boldog és hálás, hogy Isten vendégségének részese lehetsz — akár az utolsó helyen is. Szépen írja Kosztolányi: „Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégiscsak egy nagy, ismeretlen Úrnak vendége voltam.“ Jézus tanítványának lenni azt jelenti: szerényen, igénytelenül beleilleszkedni a hétköznapokba, a mindennapi kenyér vendégeként, beérve akár az utolsó hellyel — és a megtört Kenyér vendégeként a sor végén is hálásan állni. „Bizony jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni“ (Zsolt 84,11). Mégha a küszöbön is — csak Isten házában! Vannak Istennek áldott munkásai, akik számára megszűnt a „rangos, élenjáró“ szolgálat lehetősége, és csodálatosan áldott, nagyszerű szolgálatot végeznek, hálás szívvel a „küszöbön". Drága biztatás és vigasztalás Barátom, ülj feljebb! „S akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki magát megalázza, felmagasztaltatik.“ Valóban vannak Isten vendégségének olyan részesei, akik a vendégség díszére válnak. De ezek éppen azok közül kerülnek ki, akik magukat az utolsó helyre is méltatlannak tartották. így lesz királlyá Dávid, hat bátyja után a legkisebb testvér; apostollá Máté, a vámszedő; minden időkre emlékezetessé a krajcárt perselybe dobó jeruzsálemi szegény asszony, s a drága olajat Jézusra töltő bűnös nő. A messziről hazatérő tékozló fiú pihen meg az Atya szívén. „Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, Ő aláz meg és magasztal fel. Fölemeli a porból a sze35