Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám
„Vettétek-e a Szent Szellemet?” Pálnak ez az efézusi tanítványokhoz intézett kérdése (Csel 19, 2) a mi számunkra is döntő kérdés. Közöttünk is olyan sok a gyenge, kiismerhetetlen, kiforratlan jellem. Miért? Ez a válasz: Csak az az Istenben való élet, amely a Szent Szellemből születik. Nem pedig az, amelyik istenes életnek látszik ugyan, de voltaképpen hagyományos, vallásos, egyháziaskodó élet. Vegyük figyelembe: Az apostol számára így volt ez természetes: hithez jutni, megmenekülni — ezt jelenti a Szent Szellem elnyerése. Pál nyilvánvalóan észrevette, hogy az efézusi tanítványoknál valami nincs rendben, ezért tette fel ezt a kérdést. Akkor tűnt ki, hogy egy tökéletlen igehirdetés alapján fogadták el az Úr Jézust. Egyáltalán nem is tudtak a Szent Szellem létezéséről. Ezután hirdette nekik Pál, hogy hinniük kell, hogy Jézus a „Krisztus" (= Isten felkentje, a Messiás). így azután megadatott nekik is az Isten Szent Szelleme. Amikor ez a tiszta igehirdetés szívükbe hatolt, akkor tudta Isten Szelleme a teljes üdvösségre elvezetni őket. ügyeljünk hát erre: A Jézusról és az Ő keresztjéről szóló tiszta igehirdetés munkálja az igazi megtéréseket, Isten Szelleme csak ekkor tudja a Jézusban való teljes üdvösséget az emberekkel elfogadtatni. Vettétek-e a Szent Szellemet? Az apostolok azért tették fel így ezt a kérdést, mert a Szent Szellem mindenki számára adatik. Már Jóéi próféta ígéretében — amit Péter pünkösdi prédikációjában említ — áll, hogy az isten Szelleme kitöltetik minden testre. Az Ószövetségben olyan volt ez, mint a hajnalhasadás. A sugarak először csak a legmagasabb csúcsokat ragyogják be. így látjuk mi is Isten országának a nagyjait, akiken Isten Szelleme nyugodott: Ábrahám, Mózes, Dávid, Illés. Pünkösdkor a Szent Szellem napja csúcspontját érte el. Most már sugarai elérik a legkisebb fűszálat a legmélyebb völgyben is. Őt az Atya ígéretének nevezte Jézus, és ezzel reményteljes, boldog várakozást ébresztett. Ti vegyétek őt, ti, kivétel nélkül mindannyian! És Péter hirdeti hallgatói nagy seregének, minden prédikációjában: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek“ (Csel 2, 39). És: „Leszszállt mindegyikükre“ (Csel 2, 3). Minden egyes tanítvány vette Isten ajándékát. Az nem áll, ahogy azt nekünk sokszor mondják: Hogy csak a gyülekezet az ő teljességében kapná meg a Szent Szellemet, vagy pedig csak a vezetők, az elöljárói a gyülekezetnek. Jeruzsálemben az első pünkösdön, minden egyes hivő egyénenként telt meg a Szent Szellemmel. Mindenkinek meg kell legyen az egyéni jellege, saját, különleges útja, amelyen őt Isten vezeti, saját titka Istenben; de mindenki úgy tekintsen a Szent Szellem által mindenre, hogy Jézus legyen számára a legdrágább, Jézus Krisztus legyen mindenek fölött. D. Paul Humburg Istent magasztaló ének A szabadulás napján ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. íme, Isten az én szabadítom, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem, örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az Úrnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld! Kiálts és ujjongj, Sión lakója, mert nagy közietek Izráel Szentje! Ézsaiás 12. fejezete — 24 —
