Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
Áldott emlékezés 5 Mózes 8, 1—2 Ha tudod, hogy Istennek vándorló népe között vagy, emlékezned kell a megtett útra. Emlékezzél meg a szolgaság idejéről, amikor minden fáradozásod csak a Fáraó birodalmát erősítette. Emlékezzél arra az időre, amikor nem nép voltál. Semmiféle isteni ígéret nem vonatkozott rád, nem voltak megszabadult testvéreid és nem ismerted a mannát. Emlékezzél a Bárány vérének oltalma alatt történt szabadulásra és a kimenetelre; körötted éjszaka volt, de neked Isten szerelme világított. Emlékezzél, hogy a kősziklának kellett meghasadnia, hogy te vízhez juss, és kenyeret záporozott neked naponta az ég, hogy ehess. Emlékezzél, hogyan jöttek eléd a pusztai kígyók s mennyire égetett halálos marásuk! De te feltekinthettél a póznára szegezett kígyóra és újra megmenekültél. Emlékezzél és rettegj. Emlékezzél és örülj. Emlékezzél és sírj, emlékezzél és hálaéneket énekelj, mert nagy dolgot cselekedett veled az Úr! Emlékezzél a bizonytalanság és rettegés idejére, noha békesség szövetségének lettél részese; emlékezzél az évekre, amelyeket hiábavalóságban töltöttél. Mily sokszor kellett Istent gyötrelmesen arra emlékeztetned, hogy test vagy te (Zsolt 78, 38—39). Emlékezzél az Ő ígéretére. Ha romokban vagy, Ö újra felépít. Ott leszel a vigadók seregében (Jer 31, 4). Ne felejtsd el, hogy megbánhatatlanok az Ö ígéretei, szent elhívása, kegyelmes végzése. Ő elkezdte munkáját és be is végzi. Benned kezdte, benned végzi el. Még egy rövidke út, még egy kis küzdelem búsítja itt napunk, de nem tart már sokáig és többé nem sírunk, többé nem szomorítjuk Őt. Emlékezzél és gyógyulj meg; emlékezzél és gyűlöld a bűnt. Túrmezei Erzsébet: A harmadik Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért még egyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! — nyugtat meg az ész. És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. Tán összetörte a szíved. Az ész is azt súgja: Minek? De Krisztus nyomorog benne. És a szelíd hang halkan újra kérlel: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne és diktálhatna, vonhatna, vihetne! Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna. De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet! Bízd rá magad arra a harmadikra, Mert az a szeretet! (így leszel áldás c. kötetből) Emlékezzél és magasztald az Istent. Ha így van, akkor mondjad: Romokban vagyok Uram, de itt vagyok előtted, hogy felépíthess. Z. J. — 3 —
