Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
Patricia M. St. John KÖNYVISMERTETÉS ON ESIMUS — Kétszeresen megszabadítva — címmel egy újabb könyv a közkedvelt ifjúsági regényírónőtől! A gazdag kolossei gyapjúkereskedő Onézimusz nevű rabszolgája áll a történés középpontjában — Pál apostol Filemonhoz írt levele nyomán. Onézimusz nem tud beletörődni rabsorsába. Hogy szabadságát megvásárolhassa, próbál pénzt gyűjteni, majd rabol is. Közben lelkiismeretét súlyosan megterheli azáltal, hogy urának fiát nyomorékká tapossák az ő felbujtására. Efézuson, majd Athénon át Rómába bújdosik, ahol emberekből és pogány istenekből kiábrándulva és reménytől kifosztottan belép a gladiátorok közé. A lelketlen Néró császár előtt lezajló embertelen játékban kényszerítik legjobb barátja megölésére. Közben minduntalan követték s itt végre utolérik őt Krisztus fáradhatatlan lábai. Rómában újra találkozik Lukács orvossal és Pál apostollal. Sötét múltját, zsáktucába került életét Isten előtt felszámolja, majd felszabadult lelkiismerettel visszatér Kolosséba — de most már mint Krisztusban testvér a testvérekhez. A regényben az Apostolok Cselekedeteiről írt bibliai könyv jó néhány eseménye elevenedik meg előttünk, a valóságnak megfelelő környezetben — amelyet az író tanulmányozva személyesen végigjárt. — Eleven leírásából itt egy rövid részlet: „Hermész, rendelj egy gyaloghintót. Én és fiam lemegyünk most a kikötőbe és megtárgyaljuk üzleti ügyeinket. Ezalatt majd Onézimusz rendbeszedi a házat. Délre visszajövünk, azután Onézimusz elkísér bennünket gyalog Tyrannusz iskolájába.“ „Miért, apám?“ — kérdezte Arkhippusz. „Hogy meghallgassuk a tarzuszi Pál beszédét" — válaszolt Filemon röviden. „Ö mindennap tart előadást, déltől a kilencedik óráig, amikor a tanulók elmentek ebédelni, addig, amíg vissza nem jönnek. Úgy hallom, az iskola zsúfolásig tele van a déli pihenő ideje alatt. Azt mondják, sok tanítványa van.“ Onézimusz magára maradt, rendbeszedte a házat, megetette a lovakat, gazdájának tiszta ruhát tett ki, elkészítette a könnyű ebédet, ezután kiült a kapuba, hogy figyelje a mindenünnen összesereglett embereket, amint le-fel járkáltak a kikötő utcáján, a hornyolt márványoszlopok között: Vidám hölgyek csoportjai a női fürdőbe tartottak, pompás fiatal gladiátorok a tornacsar-nok felé vették útjukat, a vásárlók a piactérre igyekeztek, napbarnított egyiptomi tengerészek hajóikhoz bandu-•' koltak vissza. Egy helyen az emberek utat nyitottak: egy büszke római kormányzót vittek elegáns gyaloghintójábán a városházára. Mögötte lovagolt a kísérete: városi elöljárók és hivatalnokok. Onézimusz legszívesebben egész nap nézte volna ezt a jövés-menést. De szórakozása rövid ideig tartott, mert Filemon és Arkhippusz meglepően hamar visszajöttek, és együtt indultak el Tyrannusz iskolájába. Az iskola félúton volt a domb oldalán. Onézimusz égett a vágytól,- hogy hosszasan elidőzzenek és mindent megnézzenek. Sok látnivaló volt: a színes piactér, az agora, a világhírű könyvtár, olyan épületek és emlékművek, amelyek nagysága és szépsége dacol az idők viharával, és híres, halhatatlan faragványai még kétezer év múltával is ámulatba fogják ejteni a világot. De nem volt idő rá, hogy megálljának és nézelődjenek, mert Filemon és Arkhippusz igen gyorsan haladt. Sokan tartottak arrafelé, s Onézimusznak nem csekély fáradságba telt, hogy szem elől -ne veszítse őket. Még nehezebb lett az előrehaladás, éppen a jókedvű tanulók miatt, akik most özönlöttek kifelé az iskolából, és mindenkit az ellenkező irányba szorítottak. 14 —