Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
Kivel vagy közösségben? „Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak" (Péld 1,14). Az ördög és angyalai teljes bűnközösséget akarnak a hatalmukba esett emberrel. Nyílt ajánlatot tesznek a közös sorsra és a közös erszényre. Mindig emlékezzél arra, hogy „az Úr az én osztályrészem és poharam, te támogatod az én sorsomat“ (Zsolt 16, 5). A Sátán szeretné Isten minden gyermekét a Jóéi 3, 3 szerint sorsvetés tárgyává tenni a Pokol piacain. De mi tudjuk, hogy szép örökség jutott nekünk, és bár minden szabad nekünk, nem adattunk senkinek a hatalma alá (1 Kor 6, 12). Milyen boldog volt Mátyás, amikor elnyerte az apostolság osztályrészét szent sorsvetés által. Isten keze volt a döntésben. De amikor a szív hamis és kétfelé sántikál, akkor keményen hangzik még a hitet nyert ember felett is: nincsen neked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt (Csel 8, 21). Minden kísértés idején emlékeznünk kell arra, hogy nemcsak egy botlás veszélye fenyeget, nemcsak egy engedetlenség következményét kell vállalnom, ha engedtem a bűnnek, hanem ezzel jogot adok a gonosznak, hogy sorsomat a maga sorsához kösse; kincseink közös kezelés alá esnek. így aztán időd, erőd, pénzed, minden képességed ebbe az erszénybe kerül, és még bibliaismereted is a bűn eszközévé lesz, mert botránkoztatás jön botránkoztatásra, és az igéket a megcsalt szív a bűn mentegetésére használja fel. Még eddig minden istentelenül gonosz tévelygés az Igére támaszkodva indult el és folytatta megtévesztő útját. A Sátán legjobb sikereit a Bibliából vett idézetekkel érte el, még Jézussal szemben is bevetette ezt a fegyverét, de nála teljes kudarcot vallott. Amikor Géházi hazug lelkének terve szerint összekötötte a két tálentum ezüstöt egy zsákba és a két öltöző ruhát, akkor már közötte és Elizeus között megszakadt a lelki kapcsolat, sorsa már a poklosok sorsa lett (2 Kir 5, 23). Amikor Isten ítéletet tart népe felett, sok mindent ítél meg, ami a test cselekedetei közül való. A belül megromlott, bűneiben is felfuvalkodott ember kincseit haragban „távolítja el" (Ézs 3, 19), és ezek között az ítéletben eltávolított dolgok között vannak „palástok“ és „erszények“ . .. (Ézs 3, 23). Ha bármilyen közösséget vállaltál valamelyik bűnnel, tagadd meg azt most, ne legyen közös sorsod az ördöggel és angyalaival, ne legyen közös erszényetek, közös költségvetés, közös háztartás egy napig sem. Amikor a szív nem hódolt meg igazán Jézus előtt, akkor bármilyen aranyat töltenek is ki az erszényből, abból mindig a pokol tövisei formálnak alakot, isten lesz belőle, amely meghajlásra kényszerít; lebomlásra, ha megkínzott lelkiismereted ellenkezik is. Tehetetlenül válladon kell azt hordoznod, ahelyett, hogy keresztedet hordanád (Ézs 46, 6—7). Te Isten áldott gyermeke vagy, megáldattál a Krisztusban. Sorsod és erszényed mennyei kézben legyen, Jézus uralma alatt! Z. J. Konstelláció A csillagnak meg kellett állnia: Egymáshoz ért a „fönt és a lent“, ritmust váltott a számolt Idő, szalagjára — mint a gyöngyszemek — fölfűződtek végtelen ünnepek, hogy áradjon fény, öröm és erő. összecsendült a tér és anyag: Betlehemben testté lett az Ige, jászolba került az Isten Fia. A Teremtő a szívét kivette, a világnak adta, úgy szerette ... A csillagnak meg kellett állnia! Lukátsi Vilma — 84 —