Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
ITT AZ UTOLSÓ ÓRA Sírni A jelen időszakot, a kereszttől Krisztus visszajöveteléig, kettősen értelmezhetjük: ti. nappal ez, amit éjszaka követ, s éjszaka ez, amit nappal követ majd (Ézs 21, 11—12). Amikor Urunk, mint Isten tökéletes Szolgája hivatásáról beszélt, ezt mondotta: „Annak munkáját kell elvégeznem, aki elküldött engem, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9, 4). Ha helyesen ítéljük meg azt az időt, amelyben élünk, valóban elmondhatjuk: „Hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!“ (Jer 6, 4). Nyilvánvaló, hogy az éjszaka betörése előtt megfogyatkozik a fény, s akkor majd teljesen le kell állnunk az Úr munkájával. Pál, a nagy apostol, más nézőpontból szemléli a dolgokat s ezt mondja: „Az éjszaka elmúlt, a nappal pedig elközelgett“ (Róm 13, 12). Márk evangéliumában az éjszaka négy őrségre van osztva: este, éjfél, kakasszó, reggel (13, 35). Az Igazság Napja a Kálvárián viharos helyen nyugodott le, s beköszöntött a hosszú, félelmes, sötét éj. Sehol nem látható fény, csak a Krisztus arcán (2 Kor 4, 3—6). Ézs 21, 11-ben olvassuk: „Vigyázó, meddig még az éj?” Nem az éjszaka állapota a döntő, hanem hogy hol tart, mennyi még az idő?! A fáradt vigyázó vágyva tekint a napkelte elé, az Igazság felkelő napja elé, amely gyógyulást hoz szárnyai alatt (Mai 4, 2). Mily öröm tölti majd el a szívet, ha egyszer elhangzik az őrálló kiáltása: „Eljött a reggel!“ Ez azt jelenti: végétért a hosszú éjszakai őrszolgálat. Azoknak, akik a gyülekezethez tartoznak, az eljövendő Úr úgy fog megjelenni a reggeli őrváltáskor, mint a „fényes Hajnalcsillag“, a nappal előfutára (Jel 22, 16). Azt mondják, a hajnalt megelőző idő az éjszaka legsötétebb szakasza. S mivel úgy látszik, hogy a világ állapota elérkezett a legsötétebb ponthoz, vigasztaljuk szívünket János apostol szavaival: „Itt az utolsó óra“ (1 Jn 2 ,18). Az óra gyorsan múló pillana-Naponta a világon milliókat költenek arra, hogy az emberek nevessenek, pedig a legtöbbnek arra lenne szüksége, hogy sírjon. Sírjon elfeledett, szívet megszaggató, megindító szomorúsággal, mint elveszett gyerek az élet úttalan, rémekkel teli dzsungelében. De ezt csak úgy lehet, ha rádöbben az ember, hogy végtelen az éj, hogy fojtogat a bűn, hogy semmi az erő és nincsen más kiút, csak sírni feltörő, Lélek szerinti zokogással, mint eltévedt gyerek; hogy Aki keres, megtaláljon. F. L. tokból tevődik össze. Minden pillanatban bekövetkezhet, hogy meghalljuk visszatérő Urunk szívünkig ható kiáltását és elragadtatunk (az életben levő és a feltámadott szentek együtt), hogy találkozzunk Vele „a levegőben“, „egy szempillantás alatt“ (1 Tesz 4, 13—18; 1 Kor 15, 51—58). De mi történik az éjszakával? Krisztus, aki az isteni fény egyetlen forrása, „utált és emberektől elhagyott“ volt; ezért ennek a gonosz világnak az arculatát szellemi sötétség fedi be, a büszke emberi tudomány és világosság ellenére is. Vigyázz, félre ne értsd ezt a kort! Ez a legsötétebb éjszaka és a félelmes visszafejlődés kora, mivel elvetette az igazi fényt. „Jön a reggel, s az éjszaka is“. Várjuk ama tökéletes nap hajnalhasadását; azután jön majd el a gonoszok számára a külső sötétség éjszakája, amelyre többé nem derül reggel. F. Ferguson — 85 —
