Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
Ő jön! „Jön!" — kiáltja a folyosón kémlelő gyerek, és azonnal elcsendesül az előbb még hangosan zsivalygó sereg az osztályban. Az igazgatót csend és rend fogadja. „Jön!“ — kiáltottuk örömmel gyermekkorunkban, amikor apánk hazatért egy-egy útjáról. Kacagva futottunk eléje. Milyen különböző hatást válthat ki ez a rövid szócska! Pedig a Bibliának az egész üzenete ebben a két szóban található: Ő jön! — Isten jön! És a Bibliából tudjuk, hogy milyen eltérő hatást gyakorolhat ez az üzenet. „Jön!" — kiáltotta Áaám Évának, s ezután hanyatt-homlok menekültek a paradicsom legelrejtettebb zugába. Minden okuk megvolt erre. Isten mint bíró jött hozzájuk és e bíró előtt joggal rémül meg az ember. „Jön!“ — suttogták ijedten az izraeliták, amikor ünnepi öltözetben összegyűltek a Sinai-hegy csupasz sziklái mellett, és átható harsonaszó vált mind erősebbé, miközben sötét felhő vette körül a hegyet. Szent rémület fogta el őket. Igen, maga Isten érkezett hozzájuk — mint lörvónyadó. Jól tennénk, ha szent félelemmel tisztelnénk és cselekednénk akaratát. „Jön!“ — kiáltották a pásztorok a szent éjszakán és örömmel siettek hegyen-völgyön át Betlehembe. Volt okuk az örömre, és velük együtt nekünk is! Isten jött el hozzánk — ó, szinte elképzelhetetlen —, mint testvérünk, mint szolgánk, mint terhűnket hordozó, mint engesztelő bárány, Békesség fejedelme és örömöt hozó! W. Busch Az Úr előtt nyíljék az út! Ó, nyissatok, ajtót, kaput, Dicső Király a föld felett S Megváltó is, ki áld s szeret, üdvöt hoz és éltet nekünk, Hadd ujjongjon hát énekünk: Áldott legyen neved, Szálljon rá tisztelet! Evangéliumi folyóirat 10. évfolyam 6. szám
