Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
A befogadás áldása „Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében“ (Jn 1, 12). Karácsony elsősorban az ajándékozás ünnepe, hiszen „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta". De másrészt az elfogadás ünnepe is, mert minden ajándék akkor s azáltal ajándék, ha azt el is fogadják. Akinek az ajándékát már visszautasították valaha, az tudja, milyen fájó dolog ez. Aki a szeretettel nyújtott ajándékot visszautasítja, az önmagát megszegényíti és az ajándékozónak fájdalmat okoz. Sokan utasították vissza annak idején — és most is — Isten ajándékát. Születésekor nem volt hely számára a vendégfogadó háznál, a názáretiek le akarták taszítani a szikláról. Nem volt hely számára népe szívében. Halála előtt így sóhajt fel Jézus: „Jeruzsálem, bár felismerted volna a békességre vezető utat!" De aki Isten Fiát befogadja hittel, megnyitja előtte szívét, annak csodálatos, áldott titka van. Akik befogadják Jézust és hisznek az Ő nevében, azoknak jogot, hatalmat ad Isten arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek s elnyerjék az istenfiúságot. Részesei lesznek a boldog felismerésnek, bizonyosságnak: Isten gyermeke vagyok. Mi mindent is jelent ez? Az elszakíthatatlan összetartozás bizonyosságát, ahogyan a szülő és a gyermek közti kapcsolatot sem lehet megszüntetni, hatálytalanná tenni. — Jelent védettséget, biztonságot, ahogyan a kisgyermek teljes védettségben érzi magát szülei ölében. Apja, anyja jelenléte elég ahhoz, hogy minden félelme megszűnjék. — Jelent vezetést, függést a mennyei Atyától, ahogyan a kisgyermek is függ szüleitől. Isten gyermeke számára a legfőbb irányítás Isten akarata és naponkénti imádsága: „Legyen meg a Te akaratod." Tudakolja, felismeri az Ő akaratát és ahhoz szabja magát. — Jelent áldott, mindig nyitott otthont. Szépen fejezi ki ezt a gondolatot egyik költőnk: „A mindenségben kell lenni egy helynek, ahol még emlékeznek rám. Apám szíve az — mire várok még — haza megyek". — És jelent örökséget, hiszen minden gyermek örököse a szülőnek. Mindenki, aki befogadta Jézust és ezáltal Isten gyermekévé lett, elmondhatja Péterrel együtt: „Áldott az Isten, aki újjá szült minket. .. élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számunkra" (1 Pt 1, 3—4). Ez az Isten-gyermekség áldott titka mindazoknak, akik befogadták Jézust. Ilyen volt Mária titka: készen volt arra, hogy ő adjon életet Isten Fiának, a Szentlélek által. Boldognak vallotta magát és boldognak vallja őt minden nemzedék. — Ilyen volt József titka, aki nem félt magához venni Máriát, a méhében fogant gyermekkel. — Ilyen volt Simeon titka, aki felismerte a Kisdedben a megígért Megváltót. Karjára vette és így szólt: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet" (Lk 2, 29—30). — És ilyen volt Péter titka: „Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia". (Jn 6, 67). Erre a hitre épül az egyház. — Ilyen volt a betániai testvérek titka, ahol Jézus otthonos volt s legnagyobb csodáit mutatta meg köztük. — Ilyen volt két világrész apostolának, Pálnak boldog titka: „Többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem!" (Gál 2, 20). — Mindezek befogadták Őt és hatalmat kaptak arra, hogy Isten gyermekei legyenek. De folytatódik ez a titok, túl a Biblia lapjain, és évezredeken áthaladva behatol a mába. Mi a titkod? — kérdezhették egykori arisztokrata társai azt a volt földbirtokosnét, aki vagyona elvesztése után teljesen elszegényedve gazdagodott meg igazán. Szeméből olyan öröm sugárzott, — 82
