Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
keserűség és csalódás éri azokat, akik valami jót vártak tőle. Jézus után menni és a tőle nyert keresztet elutasítani azt jelenti, hogy magam zárom ki magamat a tanítványságból, és mielőtt igazán harcbaszálltam volna az egész pokollal, már el is küldtem követeimet, hogy békét kérjek (31. v.). Mennyi felelőtlen hívogatás volt a megtérésre a múltban és milyen sok volt a felelőtlen megtérés! Inkább azt kellene mondani —veszedelmes megtérés. Milyen sok „volt''-testvémek jobb lett volna, ha meg sem ízleli Krisztus közelségének erejét és barátságának édességét. Jobb lett volna, ha nem kerül olyan közel a Golgotához. Az ördög minden egybegyűlt serege sem tud annyi kárt okozni, mint a felelőtlen hivő, az a megtért ember, akinél még ott van a fundamentum, de az építés már megállt. Végül ráesik a kő és ő is a kőre — kétszeresen zúzatik össze. A toronyépítő vessen számot. Két dologgal kell számot vetnie: 1. Elegendőnek tartja-e Krisztust mindarra, amire az úton szüksége van múltja, jelene és jövője számára? 2. Akarja-e igazán önmaga felett Krisztus uralmát vagy csak életének meghatározott terü-Ördögszekéren „Ég és föld között hazátlanul“ nem az Illések sodortatnak. A Himaláják csúcsain széttört szívű félhivők vannak. Az Illéseknek van hazája, de jaj, a szegény kétszívveknek! A Himaláják csúcsai iszonyúan szívükbe nőnek. Nincs csodaszer, mely eggyé tenné, ami már egyszer széttörött. Uram, szívemet Te tedd eggyé s melegítsen fel szent derűd. M. Gy. létéin, amelyeket őmaga jelöl majd meg Jézus számára. Ha Krisztus elég számomra, akkor Ő múltamat befedi, jelenemet hordozza, és Ő az én egyetlen jövendőm. Ha szívem nem is akar mást, csak az Ő teljes uralmát minden területen, amelyet tekintete már elért és megvilágított bennem, akkor a torony nagyszerű lesz, teteje valóban az eget éri és rajta Jézus neve ragyog. Áldott megtérés áldott gyümölcse ez. Egy lelkésztársam még évekkel ezelőtt elmondta, hogy van a gyülekezetében egy család, amelynek dolgaiba nem mer beleszólni, mert akkor a démonok megvadulnak, és ő irtózatos küzdelembe kerül. Nemsokára el is hagyta azt a gyülekezetei. — Mi a megtéréssel, ha az becsületes, nem tízezerrel megyünk a húszezer ellen, hanem százezerszer százezrek seregével, Istennek minden tüzes szekereivel és lovagjaival. A seregek Ura, Ö jár velünk. De minél ravaszabb az odaadásunk megtérésünkkor és utána, annál inkább nő az a szembenálló húszezer és fogy a mi tízezerünk. Félelmetes dolog nem becsületesen követni Jézust! Ez a felelőtlenség nekünk és másoknak örök romlást hoz. Z. J. Áldottak az öregek barátai Áldott, aki megértéssel kísér és fogja meg reszkető kezünket. Áldott, aki tudja, hogy hallásunk már nehezen kapja el a szót. Áldott, aki nem csodálkozik, hogy sok mindent nem látunk és lassan jár már nálunk az ész. Áldott, aki mosolyogva áll meg, hogy elbeszélgessen velünk. Áldott, aki megérti feledékenységünket. Áldott, aki fel tudja idéztetni velünk a tegnap emlékeit. Áldott, akitől megtudjuk, hogy nekünk is jut még tisztelet, szeretet, hogy nem vagyunk azért még mi sem egyedül. Áldott, aki segíti vinni öregségünk keresztjét, amely nekünk is oly nehéz. Áldott, aki szerető leleményességgel segíti ingadozó lépteinket a hazafelé vezető úton. (Válasz Ady Endre „Az Illés szekerén“ című versére.) — 45 —
