Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való (Jak 1, 17). Isten minden adománya egyúttal tökéletes adomány is, hiba nélküli adomány, teljes, minden vonatkozásában kifogástalan és „mellékhatások nélküli“. Tekintsük meg ezeket a szavakatközelebbről! „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.“ Nem csodálatos szavak ezek? A „változás“ (parallagé) szavának a csillagászat nyelvében a „parallaxis" felel meg és jelenti a különböző nézőpontokból származó különbségeket. „Nos, éppen erről van szó! — veted közbe —, Isten most egészen másképpen viszonyul hozzám. Lásd, hogyan bánt velem azelőtt, amikor olyan boldog ifjú voltam, amikor minden rügyezett és virágzott! És most? Dús lombjaim lemetszve, virágpompám oda, s levágott ágaim sebei késétől vérzenek!“ Kedves testvérem, Isten minden adománya tökéletes adomány. Eke, borona és a vincellér kése éppen úgy az Ó adományai, mint a nap és az eső. A szőlő jobb, mint a dús levélzet vagy az indák kuszasága. Mert csak ezt lehetne látni, ha nem használná a metszőkését. Minden árat megér a lehetőség, hogy belsőleg növekedjünk és gyümölcsöt teremjünk; s minthogy Isten szakadatlanul azt a célt követi, hogy az Ő bélyegét hordozó jellemmé formáljon, a súlyos vezetés vagy kísértés, amely ehhez hozzásegít, éppen úgy tévedhetetlen üdvszándékának eszköze, mint az az adomány, amelynek szívből tudsz örülni. Életedet elborító árnyék nem azért keletkezett, mert Isten elfordult tőled, hanem azért, mert te fordultál el Istentől. Isten sohasem változtatta meg feléd irányuló szerető szándékát, és soha egyetlen árnyék sem vetődik reád, mert elrejtette előtted az arcát. Ch. E. Cowman Hiba nélküli! Az Illés szekerén Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret. Tüzes, gyors szíveket ad nekik; Ezek a tüzes szekerek. Az Illés-nép ég felé rohan S megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsúcsain Porzik szekerük és zörög. Ég és Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors szele. Gonosz, hűvös szépségek felé Száguld az Illés szekere. Szívük izzik, agyuk jégcsapos, A Föld reájuk fölkacag, S jég-útjukat szánva szórja be Hideg gyémántporral a Nap. Ady Endre: Felelőtlen megtérések Olvasd el Lukács 14, 26—35 igéket Minden megtérés belépés Isten örömébe és kíméletlen kihívás a pokollal szemben. Aki megtért, betörte a pokol ablakait, megtámadta saját szívében az ördögnek minden helyőrségét. Megindul a harc irgalmatlanul és folyik szünet nélkül. Nagy megtévesztés ezért az embereket úgy hívni a megtérésre, hogy ezzel minden bajtól megszabadulnak, és következik a szakadatlanul könnyű és szép élet Krisztussal. Jézus a fenti szakaszban nagyon határozottan élére állít mindent. Itt nem állíthat meg az Ő nyomdokain járva még egy temetésnyi szusszantásra sem, még az édesanya sem, a testvér és élettárs sem. A halottak majd eltemetik halottaikat, de te kövessed Uradat. Amíg a szívben nem válik gyűlöletessé minden, ami ellenáll bennem az Úr akaratának, addig csak egy félbemaradt csonka torony leszek, amelynek tövében az ördögfiak ülik ünnepeiket. Amíg a szív búcsút nem vesz „minden“ javaitól, addig csak ízetlen só, — 44 —
