Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

Ezeknek szól az Ige: „Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik el­változtatják magukat, mintha Krisztus apostolai lennének. Nem is csoda, mert maga a Sátán is elváltoztatja ma­gát, mintha a világosság angyala vol­na“ (2 Kor 11, 13—14). Az Úr Jézussal csak egészen átadott élettel lehet járni. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő, szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg ér­telmetek megújulásával, hogy megítél­hessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes“ (Róm 12, 1—2). Kik követték el a Szentlélek elleni ká­romlást? Először is az írástudók. „A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: Belzebúb szállta meg; és: A gonosz lelkek fejedelmé­nek segítségével űzi ki a gonosz lel­keket. Bizony mondom nektek, hogy Ne menj... Ruth 2, 8 Ne menj szedegetni más mezőre! Sión kalásza dús, kövér. Bőven szedhetsz magadnak belőle; Boáz öröké kincset ér. Nézd, ott, az aranyló keresztek közt Hány elszórt kalász hever! Hajolj le érte ... szedegesd ... kötözd, És lesz majd belőle eledel. Ne menj szedegetni más mezőre Te, ki etted Sión kenyerét! Ne keverd a tiszta magot össze! Ne vegyítsd a drága, szent Igét! Kovács Péterné minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek a szá­jukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bo­csánatot, bűne örökre megmarad. Mert ezt mondták róla: Tisztátalan lélek van benne“ (Mk 3, 22. 28—30). Kik követik el ma a Szentlélek elleni káromlást? Azok, akik ismerik Istent. Egykor meg­tértek, Isten részesítette őket lelki ál­dásokban. Ismeretük van, de vissza­kerültek a világba bűnök folytán, amit nem vettek komolyan. Tudatosan cse­lekszik a bűnt. Megvetik Isten Szent­leikét, akit ismernek, aki jót tett velük. „Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket" (Zsid 10, 26—27). „Mert akik a világ romlottságából ki­menekültek az Úrnak és a Megváltó­nak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és ha­talmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna meg a nekik adott szent parancsokat, minthogy aztán hűt­lenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: Visszatért a kutya a hányadékához, és: A megfürdött disznó pocsolyában hempereg“ (2 Pét 2, 22). „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyel­jen еГ (1 Pét 5, 8). Féljünk, rettegjünk elkövetni a bűnt. Nem elég a megtérés. Aki Isten Szent­lelke indítására elindult ezen az úton, annak halálosan komolyan kell venni Isten szavát. Figyelni kell Isten Lelkére és cselekedni Isten akaratát. Jézus Krisztus jelentette ki: „Aki az Isten akarata szerint cselekszik, az az én testvérem és az én anyám“ (Mk 3, 35). „Bizony elvesznek azok, akik eltávo­lodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged“ (Zsolt 73, 27). — 43 —

Next

/
Thumbnails
Contents