Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

A Szentlélek elleni bűn

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-e, nem a Te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a Te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Soha nem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!“ (Mt 7, 21—23)

Nagyon sok megoldatlan kérdés merül fel ezzel az Igével kapcsolatban, különösen az Igét kevésbé ismerő testvérek között. Sok lélek nagy félelmen megy keresztül a Sátán ijesztgetései által éppen ezzel az Igével kapcsolatban. A Sátán ugyanis, a nagy hitető azt sugalmazza, hogy neked úgyis hiábavaló az igyekezeted, mert te a Szentlélek ellen vétkeztél, és rámutat az Igére. A lélek kétségbe esik, és vagy megáll a Jézus felé vezető úton, vagy el sem indul félelmében Jézust keresni.

Azután szörnyű romboló munkája a Sátánnak az is, hogy a Jézust kereső lélek szívébe káromló gondolatokat sugall. Félelmetes ez a támadás, érthetetlen a lélek előtt. Ijesztő, mert akkor jelentkezik, amikor az ember Bibliát olvas vagy Igét hallgat, vagy imádkozik. Ez kétségbeejtő! A lélek, melyben ez végbemegy, nem is mer róla beszélni szégyenében és elkeseredésében, mert azt látja, hogy úgyis minden hiábavaló, azt gondolja, hogy ilyen szívvel nem lehet Jézus közelében lenni. Nehéz is erről testvérekkel beszélni, mert ezt csak az érti meg, aki ezen a gonosz állapoton keresztülment, és Jézus szent kegyelméből megszabadult.

Drága testvérem, ne csüggedj el! Van ebből is szabadulás Jézus Krisztusnál, mert „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög munkáit“

(1 Ján 3, 8).

A káromló gondolatok azoknál jelentkeznek, akik hitetlenségük ideje alatt

tudatlanságból beleestek például a spiritizmus, kártyavetés, jóslás, stb. bűneibe. Ezek mind ördögi eredetűek, és ezeken a bűnökön keresztül kísért és tart fogva a Sátán, még akkor is, ha annak idején, amikor cselekedted ezeket, nem is hittél benne. Nézzük meg, hogy mit mond Isten e bűnökkel kapcsolatban. „Ne legyen köztelek olyan, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik“ (5 Móz 18, 10—12).

Most, ha felismerted e bűnöket az életedben, tagadj meg velük minden közösséget, hogy ezeket a bűnöket bűnbánattal oda tehesd Jézus Krisztus keresztje alá, az Ő vére alá, hogy szabad légy, „ . .. mert Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1, 21).

„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek“ (Jn 8, 36). A szíveket ismerő Isten tudja, hogy ezeket te nem akarod gondolni, és ezek nem a te gondolataid. Az Úr Jézus pedig meg akar, és meg is tud téged ettől szabadítani, mert Ő mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön“ (Mt 28, 18). De kérd az Úr Jézust, mert Ö biztat: „Kérjetek és adatik nektek, mert aki kér, mind kap“ (Mt 7, 7—8). „Ne félj, csak higgy!" (Lk 8, 50)

Az Igében említettek ismerték Jézust, hisz bizonygatták, hogy Jézus nevében sok hatalmas dolgot is cselekedtek; és ott voltak bizonyára azok között is, akik várták Őt.

„Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket“ (Mt 25, 11—12). Jézus nevét hangoztatják sokan ma is, és tesznek csodákat, gyógyítanak delejességgel, de nem Jézus nevének az erejével.

— 42 —