Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
A nagy kérdés „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? — Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát“ (Csel 2, 37—38). Pünkösdi prédikációjában Péter először arról szólt, mit cselekedett Isten: Feltámasztotta a megfeszített Jézust a halálból és Úrrá tette Öt. Erre döbbenten kérdezték a jelenlevők, akik felelőssé lettek e kereszthalálért és most joggal félhettek a megtorlástól: Mit tegyünk? Hogy tegyük jóvá, mi most a tennivalónk? Péter, miután előbb arról szólt, hogy mit cselekedett Isten, a továbbiakban arról beszél, hogy Isten tettére válaszképpen mit cselekedjünk mi emberek. „Térjetek meg!“ — hangzik a felelet. Ez az üzenet hangzik a prófétáknál is. Keresztelő János, majd maga Jézus is ezzel a felszólítással kezdi működését, s most a Szentlélek által születő egyház első igehirdetésében is elhangzik ez a felszólítás. Igénk világosan mutat rá az igazi megtérés három mozzanatára. 1. A megtérő ember őszinte bünbánatot tart bűnei miatt. „Mintha szíven találták volna őket", kérdezték Pétertől: Mit cselekedjünk? — Sokszor érzünk gyötrő fájdalmat testi panaszaink, minket ért anyagi károk, hiúsági sérelmek, kudarcok és terveink meghiúsulása miatt, de Isten most bűneinkre mutat rá. Fájt, égetett, gyötört már valaha a saját bűnöd, hibád, mulasztásod? önismerethez és igaz bűnbánathoz segít minket Pál apostol felsorolása, amikor csokorba szedi a „test cselekedeteit“, az Isten Szentlelkét nélkülöző testiség következményeit. „A test cselekedetei nyilvánvalók: házasságtörés, paráznaság, bálványimádás (Isten háttérbe szorítása bárki vagy bármi miatt, amit Istennél többre értékelünk), varázslás (a babonaság anynyira elterjedt a mi felvilágosult korunkban, pedig annak minden változatát utálja az Úr!), ellenségeskedés, viszálykodás, harag, széthúzás, párioskodás, irigység, részegeskedés, tobzódás . . (Gál 5, 19—21). E félelmetes lista megérteti velünk: megtérésre nemcsak a köztörvényes bűnözőknek van szükségük, hanem valóban mindnyájunknak! Isten Szentlelke indít bűneink felismerésére, őszinte megbánásra és annak meglátására, hogy bűneinkkel mi is keresztre szegeztük Isten Fiát. 2. A megtérő ember elfogadja hittel bűnei bocsánatát. „Keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára.“ Péter a Szentlélektől nyert teljhatalommal hirdette: Jézus feltámadt a halálból, de nem azért, hogy gyilkosain bosszút álljon, hanem hogy hirdesse mindenkinek a bűnbocsánatot, amit vére hullásával szerzett a kereszten mindnyájunknak kegyelemből. Ő kifizette helyettünk minden bűnadósságunkat. Feltámadása azt jelentette éppen, hogy Isten ezt a kezességet érvényesnek tartja — elfogadta. Amilyen végzetes baj, ha valaki nem jut bűnbánatra, ugyanolyan végzetes, ha bűneit bánva nem képes elhinni a bűnbocsánatot, nem tud bízni a kegyelemben. A Hiszekegy jól ismert mondatát — „Hiszem bűneink bocsánatát“ — megtanultuk, sokszor el is mondtuk, vajon el mertük hinni igazán? Sok vallásos, buzgó ember egyszerűen nem mer hinni ekkora jóságban, mert önmagából, vagy más embereknél nyert tapasztalataiból indul ki. Isten üzenete ez: szabad hinned az Ö jóságában, szabad ráhagyatkoznod a kegyelemre; szabad neked is segítségül hívnod Jézust, akinek nevében bünbocsánatban részesülsz. Vére megtisztít, és új életet kezdhetsz. — 34
